2017. december 11. - hétfő

Felkai Esztert köszöntötte 75. születésnapján a társulat és a közönség

Kinyomtatom...
plakát

Boldog születésnapot! címmel egy felvonással megtoldotta a társulat a Macskajáték november 20-ai díszelőadását, hogy a közönséggel együtt itthon köszönthesse a 75 éves Felkai Esztert.

A Jászai-díjas színművész, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja majdnem fél évszázadot szolgált Thália templomában, és 2008-as önkéntes visszavonulása után tavaly ősszel tért haza, hogy eljátssza Örkény István csodálatos darabjában Orbán Béláné szerepét. Pontosabban önmagát; mert Felkai tényleg Felkait játssza, saját egyéniségét, temperamentumát hozza a színpadra.

„Lenyűgöző, káprázatos, felejthetetlen alakítást nyújtott Felkai Eszter a születésnapján is. A szellemileg, lelkileg és fizikailag elképesztő energiákat felemésztő produkció után még maradt ereje a gratulációk sorát poénokkal jutalmazni, a meghatódott közönségre huncutul kikacsintgatni. Művésztársai, tanítványai, igazgatói, gyerekei virággal, öleléssel, kézcsókkal, kedves emlékek felidézésével köszöntötték. De a legnagyobb ajándékot - játékával ezen az estén is - az ünnepelt adta imádott közönségének.
Felkai 75 éves! Hihetetlen. 2016 szeptembere óta megy a Macskajáték nagyszerű színészekkel, és nehéz lenne megmondani, hányan látták már ezt a szenzációs előadást. Ahol a néző számára egyszerűen megszűnik a külvilág, nincs semmi más, csak a színpad, és persze a dilemma, de az végig két órán át: most sírjak, vagy nevessek? Ez Örkény, ez az abszurd. A hatás pedig elsősorban Felkai Eszter és Fodor Zsóka kettősének, az átélt játéknak, a megszenvedett életbölcsességnek, korszakok tapasztalatának érdeme. 

Orbánné Erzsi „csak” 61, de a 75 éves Felkai ebben a főszerepben legalább két-három évtizedet fiatalodik és öregszik, ugrál időben és térben, mint egy zerge. Az ábrázolást a fiatalos, újra szerelmes nő lelkesedésével, rajongásával kezdi, a gyanakvással, féltékenységgel, csalódással folytatja, majd harcol, küzd és háborúzik, hogy végül belenyugodjon sorsába, béna nővérét ápolja öregségére. Ezt a félelmetes, fájdalmas ívet, diadalt és bukást, amikor újjászületik és meghal, az arca, tartása, mozgása, beszédje közvetíti, egész lénye átéli, és mindezt előadásról előadásra, estéről estére. Én nem ismertem Orbánnét, Felkait ismerem. Nem tudom, Örkény milyennek álmodta figuráját, nekem Eszter az Erzsi.
Mutassanak még egy színészt, aki egy Macskajáték után még állni tud a színpadon! A harmadik felvonásra az ünnepelt újra feléledt, és otthonos mozdulatokkal lebegett a színpadon, vagyis fölötte. Pedig akik virággal érkeztek, a múltat idézték, közös emlékeket. Nem is Felkai lett volna, ha első megszólalásában nem Gálfy Lászlót említi. Imádott férjét, amikor 70. születésnapján felköszöntötték, valaki megjegyezte, hogy elég lenne a művésznek 75 éves korában gratulálni. Jó, hogy nem vártak, arra már nem lett volna alkalom…

Felkai megérte, ez nagyszerű! Ugyanakkor látva életkedvét, vitalitását, nehéz elhinni. Seregi Zoltán igazgató köszöntőjében azzal viccelődött, hogy másnap elmennek együtt az okmányirodába, és korrigáltatják a születési dátumot 1952-re.
Tényleg úgy robban be, száguldozik föl, le, viharzik át ezerszer és ezerrel a színpadon Orbánnéként, mint valami feldobott szerelmes kamaszlány. Hatvan fölött harcol az idő múlása ellen, lázad, tiltakozik, nem érdekli, hogy mások számára nevetségessé válik, az őszinte emberi érzésekért kész áldozatot vállalni. Nem akar megöregedni, feleslegessé válni. Felkai nem is tud. De eljátssza szépen, meggyőzően, hitelesen a feltartóztathatatlan idő múlását. Szép példával szolgál az embernek, a nőknek, a színészeknek. Aki látta Erzsit, örökre a szívébe zárta.
Felkai Eszter igazolványában - akkor még biztosan - ez állt: 1942. november 20–án született Budapesten. Művészi pályáját táncosnőként kezdte 15 évesen. A Madách Színház után 1962-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz, majd Debrecenbe szerződött. 1965-ben a győri Kisfaludy Színházban játszott, 1966 óta a Békés Megyei Jókai Színház tagja. A színészlexikon szerint „a szubrett szerepkörből kinőve érdesebb női karakterszerepeket alakított”. 1977-től koreográfiákat is készített. A Jászai Mari-díjat 1986-ban kapta meg, 2016 szeptembere óta a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja. 2008-as visszavonulása óta a fővárosban él.

Felkai Eszter 1981-ben már játszotta a Boldog születésnapot!, akkor még Marc Camoletti bohózatát, Jacquelin szerepét, Gálfy Lászlóval. Az Éjjeli menedékhely emlékezetes 1982-es előadásában Nasztya, az Altona foglyaiban (1983) Johanna. 1986-ban Az esőcsinálóban Lizzie, A fogadósné, Mirandolina és az Úri muri Rhédey Esztere. A régi nyár Mártája 1989-ben, a Hamletben Gertrud királyné 1990-ben, ugyanebben az évben a Kakukkfészek főnővére. A vágy villamosában Blanche 1992-ben, Arbuzov lírai játékában (1995), a Kései találkozásban Gálfyval játszik, az Arzén és levendulában Abby, a vénlány 2001-ben. 2005-ben a Razziában, az Egy lócsiszár virágvasárnapjában, a Ványa bácsi és a Nine bemutatójában láttuk. A hölgy fecseg és nyomoz című előadás jutalomjátékával, a telefonközpontos Alice Postic figurájával búcsúzott el 42 évad után a Jókai Színháztól 2008 januárjában.

Felsorolni sem lehet a rengeteg emlékezetes előadást, alakítást. Évadok sokasága, korok, korszakok tanúja, irodalmi és színházi irányzatok tolmácsolója a színész. A színész, aki estéről estére önmagát, saját énjét, lelkét adja hozzá a szöveghez, a szerephez, a rendezői koncepcióhoz, csak így lehet meggyőző, hiteles.
Igazgatói, Seregi Zoltán, Fekete Péter és Konter László elismerő szavakkal, kézcsókkal, öleléssel köszöntötték. Kun Zsuzsa rendező egy régi portréfilm részleteivel lepte meg, amelyben Gálfy László is énekelt, Eszter pedig az
„Ilyen vagyok, ilyen, ha tetszik, vagy ha nem./
Ilyen vagyok, ilyen. Nem változtatsz ezen”
refrénű dalt adta elő.
Jancsik Ferenc a pályatársak nevében köszöntötte, mint mondta negyven évadban 22 darabban játszottak együtt, 10 előadást Eszter koreografált, és sikerült kollégáját rávenni a mozgásra, így lett viszonylag jó táncos komikus. A tanítványok is elhozták virágaikat, Gulyás Attila A szegény kisgyerek panaszaival lepte meg a tanárnőt. Egykori színitanodás osztálya interjúrészleteket vetített, amelyből kicsendült, milyen színészi, emberi útravalóval látta el a fiatalokat az iskola. Tanárként Eszti néni mellett megszólalt a szintén Jászai-díjas Bartus Gyula is.

Megtalálta több szerep a világirodalom legszebbjeiből, és a siker alighanem hasznos erőforrásként táplálta. „Engem a közönség szeretete tart életben, jó kondiban” - hangsúlyozta nyilatkozataiban. 65 évesen azért búcsúzott el a színháztól, hogy helyét átadja a fiataloknak. Sok rossz példa volt előtte, ami figyelmeztette, és nem akart a közönség szeme láttára megöregedni. Azért teljesen nem tudott elszakadni Békéscsabától. Az itteni családias légkört és a közönség szeretetét többre tartja bármilyen kitüntetésnél. A családja és a teátrum által alapított Gálfy-gyűrű díj a szívügye, a távolság nem akadály, minden előadást eljön megnézni.
Sokáig így legyen! Mindig szeretettel várunk haza! Isten éltessen, Eszter!
(Niedzielsky Katalin írása)

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Én, te, mi - interaktív színházi tárlatvezetés.

fotó Toldi Éva

Magyarországi bemutató a Rózsavölgyi Szalonban.

Blazsovszky Ákos Picasso gitárjaival

A József Attila Színház és az Újnyugat Irodalmi Kör közös kávéházi szalonja.