Megkezdődött Szabó Márton István első nagyjátékfilmje, a Zajkapitány 23 napos forgatása. A jeleneteket többek között olyan ikonikus budapesti helyszíneken rögzítik, mint az A38 hajó és a Turbina. Az abszurd humorú vígjáték egy „időskori” felnövés történet, melyben egy, a rég elvesztett fiatalságához ragaszkodó, hetvenes éveiben járó DJ kénytelen szembenézni azzal, hogy hamarosan meg fog süketülni. A Zajkapitány miközben bevezeti a nézőt a budapesti alternatív zenei világba, a generációk közötti kapcsolódásról is beszél.
A Semmelweis Egyetem Pető András Pedagógiai Intézetének jótékonysági gálaműsorán.
Nemcsak a kicsiket, hanem a tudományos élet neves képviselőit is varázsbuborékok repítették el a csodák birodalmába. A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsorának sztárja Agustín Viglione héliummal teli szappanbuborékai nemcsak létükkel kápráztatták el a Magyar Tudomány Ünnepe záró eseményének résztvevőit, hanem azt is jól igazolták, hogy az emberi szorgalommal, leleménnyel és hallatlan türelemmel végrehajtható csodák legnemesebb szimbóluma az artistaművészet.
Nem lenne igazságos, ha nem emlékeznénk meg a műsor további vendégeiről: az emberi helytállás példaképéről, Makrai Katalinról, Kató Béla püspökről és Rost Andrea Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes művészről, akinek szopránja ezerféle árnyalatban szólalt meg. Egyszer volt kislányosan könnyed és naiv, nagy szenvedéllyel zendült meg, máskor ízléssel volt naturalisztikus. Az est lendületét Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a gálaműsor házigazdája tette zökkenőmentessé.
A Pető Intézet évtizedek óta hagyományosan csatlakozik az MTA által szervezett Magyar Tudomány Napja rendezvénysorozatához. Ebben az évben az idei mottó elfogadása mellett a névadó Pető András halálának 50 évfordulójához csatlakozva az életművét tette a tudományos diskurzus középpontjába.
