Április elsején, vasárnap zár Rafael Y. Herman kiállítása a Ludwig Múzeumban.

Ez alkalomból a művész maga tart tárlatvezetést kiállításában. Az izraeli születésű művész az éjszaka világáról készült ábrázolásai a néző számára nappali világosságnak tűnhetnek. Az érzékelhetetlen, szinte képzeletbeli, időtlen valóság bemutatása a szürrealitás és a valóság határának vizsgálata, bizonyos értelemben virtuális valóság kutatás. A tárlatvezetés angol nyelvű és a kiállításra érvényes belépőjeggyel vagy bérlettel tekinthető meg.

A Ludwig Múzeum kiállításán bemutatott munkákon erdei ösvényeket és irtásokat, virágos tisztásokat láthatunk. Az eltérően megvilágított termekben nagy a kontraszt a sötét környezetben kiállított erdők képe és a ragyogóan megvilágított termekben látható virágos mezők és tágas tavaszi természeti képek között. Az erdőket rendszerint sötétnek és árnyasnak érzékeljük, még napsütésben is, míg a tágas mezők mindig világosak és napfényesek. A megfelelő környezet megteremtésével a néző szembesül saját érzékelése korlátaival. A nézőnek nem kell semmit tennie azért, hogy belépjen ebbe a „másik valóságba”, mindössze jelen kell lennie. Ebből látható, hogy Herman éjszakai képei nem csak kioltják az éjszaka „félelmetességét” a nappalihoz hasonló atmoszférájukkal, de egy olyan alternatív valóságot teremtenek, melyet emberi szem még sosem látott.

Az érzékelhetetlen, szinte képzeletbeli, időtlen valóság bemutatása a szürrealitás és a valóság határának vizsgálata, bizonyos értelemben virtuális valóság kutatás. A jelenünket annyira meghatározó virtuális valóságok, játékok és szimulációk az emberi szem számára ismeretlen területekre engednek betekintést. A Herman által fotózott éjszakai táj a szemünk számára nem létező valóság. A fényben megjelenő éjszakai tájat furcsának látjuk, hiszen ebben a formájában csak a technológia segítségével érzékelhető. A képeken feltáruló éjszakai tájhoz a nappali fénynél megszokott élményhez hasonlóan próbál meg alkalmazkodni gondolkodásunk, érzékeljük a furcsa árnyakat, a holdfény sajátossá- gait, a napfénytől eltérő színspektrumot, a finoman elmosódó részleteket. Rafael Y. Herman nem pusztán az éjszaka fényének látható erejét akarja megmutatni a nézőnek, hanem rávilágít arra a tényre is, hogy bár az éjszakai táj itt van a közelünkben, annak valósága számunkra mégsem létezik. Ezek a helyek az emberi szem számára soha nem léteztek, csak pillanatfelvételek, bepillantások egy másik valóságba.
Kurátor: Nemes Attila