2018. szeptember 23. - vasárnap

Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet a Ludwigban

Kinyomtatom...
Roman Mihajlov: A realitás égési sebei

A Permanens forradalom című kiállítás a kortárs ukrán képzőművészetet mutatja be több művészgeneráció alkotásain keresztül.

Az ukrán kortárs szcéna első nagyszabású magyarországi bemutatkozása különleges alkalmat nyújt arra, hogy betekinthessünk egy feszültségekkel teli ország vibráló művészeti közegébe, mely nagyrészt még mindig az európai kulturális térség vakfoltjára esik.
A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.

Az utóbbi harminc év Ukrajna történetének egyik legjelentősebb korszaka. Az ország függetlenné vált, teljes politikai és gazdasági rendszerváltás történt, miközben a lakosság megtapasztalta az oligarchakapitalizmust és a hihetetlen mértékűvé duzzadt korrupciót. Három nagy, forradalommal felérő tömegtiltakozási hullám, a Krím-félsziget bekebelezése, megkésett, hektikus dekommunizációs folyamat. A permanens társadalmi zűrzavar már-már megszokottá vált, s számos nemzedék világnézetét alakította, a radikális változások megélésével szorosan összefonódva.
Az 1980-as évek végétől a 2010-es évek közepéig tartott az új ukrán identitás gyakorta nagyon is fájdalmas keresésének és kialakításának folyamata, valamint az ideológiai érdekeknek teljes mértékben alárendelt szovjet kulturális modelltől való, korántsem zökkenőmentes eltávolodás. Az ország három évtizede kereng a társadalmi megrázkódtatások hullámvasútján, s bizonyos fokig épp ezekből a megrázkódtatásokból ered az ukrán művészet különös energiája és vitalitása.

Az ukrajnai átalakulás egybeesett a világban zajló radikális változásokkal: felgyorsult a globalizáció, megjelent az internet, mindenfelé elterjedtek a digitális eszközök. E folyamatok összességét egy újabb, negyedik forradalomnak nevezhetjük: ezzel szoros kölcsönhatásban formálódott az utóbbi évtizedek kortárs ukrán képzőművészete.

Az 1980-as évektől kezdődően egy új ukrán művészet körvonalazódott, amely radikálisan szakított a szocialista realizmussal és a nemzetközi kulturális folyamatokkal párhozamos irányt vett. Az 1980-as évek végének és az 1990-es évek elejének művészgenerációja a legmeghatározóbb jelenség a 20. század eleji avantgárd óta, melyet a sztálinista elnyomás az 1930-as években teljesen ellehetetlenített. Az 1990-es évekre, valamint a 2000-es évek elejére jellemző posztszovjet identitáskeresést fokozatosan felváltotta a politikai művészet újragondolásának igénye. Minden eddiginél élesebben vetődött fel a társadalmi folyamatok megértésének fontossága, és megnövekedett az érdeklődés az aktivizmus iránt. Mindez egybeesett egy technológiai és globális változással, melynek nyomán egy radikálisan új értelmet, közönséget és célt kereső művészgeneráció nőtt fel. Ebben a kontextusban rendkívül nagy jelentősége van a budapesti Ludwig Múzeum Permanens forradalom című kiállításának. Ez voltaképpen a legelső európai méretű múzeumi esemény, ahol az ukrán művészeti szcénában ma aktívan jelenlévő három művésznemzedék egyszerre mutatkozhat be.

Az ukrán kortárs művészet korszakolását legkönnyebben az országban zajló aktív politikai tevékenység fellángolásai alapján végezhetjük el. Az egyes forradalmi átalakulásokat kísérő gigantikus társadalmi energiafelszabadulás nyomot hagyott a művészeten, és e folyamatokkal szinkronban történtek lényegi változások a művészetben. A Permanens forradalom a mai ukrán képzőművészet mibenlétére keresi a választ egy olyan történelmi pillanatban, amikor az ország főterén egymást érik a barikádok, amelyek szépségét és spontán konceptualizmusát a világ legrangosabb művészei is megirigyelhetnék.

Kiállító művészek:
APL315, Piotr Armianovski, Sergey Bratkov, Anatoly Belov, Alexander Chekmenev, David Chichkan, Mitya Churikov, Zhanna Kadyrova, Gleb Katchuk and Olga Kashimbekova, Alevtina Kakhidze, Borys Kashapov, Alina Kleytman, Taras Kovach, Daria Koltsova, Maria Kulikovska, Yuri Leiderman and Igor Chatskin, Mykola Matsenko, Boris Mikhailov, Roman Minin, Roman Mikhaylov, Natsprom (Oleg Tistol and Mykola Matsenko), Yevgen Nikiforov, Open Group, Sergiy Petlyuk, Igor Petrof, Oleksiy Radinsky, Vlada Ralko, Stepan Riabchenko, Alexander Roytburd, Oleksiy Sai, Arsen Savadov, Nikita Shalenny, Szuper Gallery (Susanne Clausen and Pavlo Kerestey), Vasyl Tsagolov, Vova Vorotniov, Stas Volyazlovsky, Artem Volokitin.
Kurátorok: Alisa Lozhkina, Fabényi Julia, Konstantin Akinsha
Kurátorasszisztens: Popovics Viktória

A 2015-ben alapított ukrán Zenko Alapítvány fő célja a kortárs ukrán művészet és kultúra fejlesztése és támogatása. Programjai között kiemelt figyelmet élvez: a kortárs művészet kiállítása széleskörű nemzeti és nemzetközi projektek keretében; széles közönség érdeklődésének a felkeltése a kortárs ukrán művészet iránt otthon és külföldön; interkulturális együttműködés a kultúrában és a művészetben; a kultúra területén folytatott oktatási tevékenység az ukrán művészeket és művészeti folyamatokat bemutató nyomtatott kiadványok és online anyagok hazai terjesztésével és szabad hozzáférhetőségének biztosításával. A Zenko Alapítvány gyűjteményében több mint 400 kortárs ukrán művész alkotása található. A kortárs ukrán művészet kulturális decentralizációja érdekében az alapítvány Ukrajna különböző városaiban támogat művészeti projekteket.
A kiállítás nyitva: 2018. április 6 – június 24.
A kiállítás fő együttműködő partnere Zenko Foundation.

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Maratoni tárlatvezetés-sorozat, rendkívüli nyitvatartás: 10-től 24 óráig.

plakát

Bukta Norbert kiállítása az Óbudai Kulturális Központban.

plakát

A kiállítást szeptember 16-án, 16 órakor Szoboszlai János - tanszékvezető egyetemi docens, MKE, Képzőművészet-elmélet Tanszék - nyitja meg.