A Citromfa című film látszólag két évek óta konfliktusban élő nép a palesztinok és a zsidók viszonyát boncolgatja, de burkoltan a jelenlegi helyzet forrásának nem mást mint a politikát állítja be.

Salma, a palesztin özvegyasszony segítőjével él az Izraeli határ mellett. Férje meghalt, gyerekei elköltöztek, egyetlen „családja” a citromfái. Kiskora óta dédelgeti, ápolgatja őket és mindent megtesz, hogy jó dolguk legyen a semmi közepén.
Egyik nap a szomszédba költözik az újonnan megválasztott Izraeli védelmi-miniszter, akinek biztonsági szolgálata veszélyesnek tartja ezeket a fákat, mert szerintük terroristák bújhatnak meg közöttük. Azonnal fel is szólítják Salmát, hogy vágja ki őket.
Tárgyalóképességüket jól mutatja, hogy a levelet héberül küldik az arab asszonynak, akinek külön utána kell járnia, hogy egyáltalán megérthesse tartalmát.

Igaz, a védelmi miniszter keveset van otthon és Ő felel a biztonsági szolgálatért is, így bármelyik pillanatban leállíthatná a fák kivágását, mégis makacsul ragaszkodik ehhez és kifogásokkal  burkolózik. Politikus.
Felesége, Mira aki éjjel-nappal otthon van egyre jobban átérzi Salma fájdalmas helyzetét és beveti lehetőségeit, hogy a fák a helyén maradhassanak. Miután férjét nem tudja meggyőzni, beszél sajtós barátnőjével, akinek segítségével nemzetközi sajtóvisszhangot kap az ügy, de még ez se tudja kizökkenteni döntéséből a minisztert.

A film, ami egy valós történeten alapul tárgyilagosan és kicsit dokumentumfilmesen mutatja be a jelenlegi palesztin helyzetet, amelynek legfőbb elszenvedői az olyan ártatlan emberek, mint Salma.
A történet végén Mira otthagyja férjét, házuk mellé óriási betonfalat állítanak és Salma citromfáit is kivágják. A miniszer elérte célját, mindenki más boldogtalan lett.

A tanulság egy mondatba összefoglalva az, hogy hiába bármilyen józan gondolkodás vagy együttérzés, ha a politika valamibe beleszól, akkor azon változtatni nem lehet (még sajtóvisszhanggal sem).

8/10 pont

Citromfa (Etz Limon), 106 perc
rendező: Eran Riklis
operatőr: Rainer Klausmann