Gérard Depardieu legújabb, klasszikus zsarufilmjét már több mozi a palettájára tűzte. A filmet megnézve nem lehet csak úgy egyszerűen elsiklani fölötte, hisz olyan, már-már közhelynek tűnő témát dolgoz fel, ami napjainkban igen aktuális. Egymást átszövő szálak, kusza kapcsolatok, érdekszférák ütközése, s természetesen mindez megfűszerezve némi szerelmi vonallal.

A film több szemszögből is érdekes lehet, témája a bűn, a bűnbeesés, ki a rossz, ki a jó, vagy egyszerűen mindenki csak rossz, ki kevésbé ki jobban? Egyértelműen nem lehet dönteni, ha ezeket a szálakat vizsgáljuk, hisz rendesen belebonyolódhat az ember a film cselekményszálába. Ami gondolati és rendezési vonatkozásban egyaránt megmutatkozik.

A történet kísértetiesen hozza a 80-as évek klasszikus rendőrfilmjeinek hangulatát. Lepattant Párizs 13. kerületének rendőrkapitánysága, hajdan sztárzsaru, kinek fénye mára már megkopott, üldözés, a maffia és a rend őreinek összefonódó piszkos játszadozásai, vér és mocsok.
A film hangulata inkább fekete, mint sem fehér. Főhősünk Matt (Gérard Depardieu) is egy hajdan elkövetett bűn (falazott, védte társát, és ölt) miatt sodródik, már-már belekényszerül ebbe a folyamatba, amit annak idején nem is a rossz vezérelt, hanem az emberi kötődés, rendőrtársa Franck (Olivier Marchal) iránt, pusztán barátságból. A nagy kérdés azonban állandóan ott motoszkál bennünk, jogos volt, megérte, sikerül ebből kimásznia és tisztának maradnia? Szálak és események homályos összefonódása, amit néhány helyen a szerelmi vonal próbál oldani, pillanatnyi jelleggel.
Szeretnénk azt hinni, hogy ezek a döntések tudatosak voltak rendezői részről, ami még inkább arra szolgál, hogy a maffia vs. rendőrség közötti piszkos szálakat akarja nyomatékosítani bennünk, egy végérvényes tudatosítás és feleszmélés céljából.
A film végkifejlete hagy némi kívánni valót maga után, azt is mondhatnánk, kicsit amerikai szagú „happy end”, a rossz elnyeri büntetését, a jó megbűnhődött vétkeiért és minden megy továbbra is a maga útján, elég kiforratlan.

A Diamant 13 gondoskodik a film folyamatos pörögőséről, egy percet sem hagy események, fordulatok nélkül, mellőzi a szuper effekteket, (ami egyértelműen a film pozitívuma), hisz így rakódik bennünk össze a történet.
Pörgős, kusza, néha mocskos, kiváló színészi alakítás miatt mélyen elgondolkodtató.

8,5/10 pont

Diamant 13, 98 perc
Rendező: Gilles Béhat
Forgatókönyv: Gilles Béhat, Olivier Marchal
Operatőr: Bernard Malaisy
Szereplők:
    Gerard Depardieu (Matt)
    Olivier Marchal (Franck)
    Asia Argento (Calhoune)