Egy pocsolyákkal fedett végtelen úttesten rohanok valami felé. Beterít az esőszőnyeg. Ja és meztelen vagyok. Csodálkozva veszem észre, hogy egyetlenegy szőrszál sem fedi testemet. Elfut a pillanatnyi sajnálkozás a testemet elfedő szőrréteg miatt, már egészen megszoktam. De a nagy rohanásban, nincs időm ilyesmin gondolkozni, szanaszét fröccsennek a tócsák botladozó lábam nyomán.

Manapság a legtöbb vegetáriánus cikk, natúrtermékkel foglalkozó írás ezzel a mondattal kezdődik. „Amit eszel, azzá leszel.” Gondoltam innen sem hiányozhat ez a mondás, mely talán a mai világban még aktuálisabb, mint régen.

Elégedett vagy? Így tervezted, vagy inkább csak beletörődtél? Sodródtál, vagy legalább döntöttél néha? Így, vagy úgy! Érzed! Néha talán tényleg érzed, hogy bábuk vagyunk. Állítólag minden meg van írva a tenyerünkben. Vonalak, apró kis vágások a húsban futva, valamilyen meghatározott menetben. És ez a menet, eme kis húsvájatok szövevénye lenne az életünk? Megannyi év belesűrítve, ebbe a térképbe. A mi térképünk lenne? Útmutató ahhoz, amin úgysem tudsz változtatni?

Írásom az Earthday Network által működtetett, a www.earthday.net oldalon található Ecological Footprint Quiz-t (ökológiai lábnyom kvíz) járja körül. Ez az aprócska program néhány egyszerű tesztszerű kérdés segítségével kiszámolja a választ adó személy ökológiai lábnyomát hektárban mérve.
De mi is az az ökológiai lábnyom?

Ha odakerülünk, hogy születendő gyermekünknek nevet választunk, általában nem egyszerű eset. Mert először is, az esetek többségében két embernek kell legalább egyezségre jutni: a leendő anyának és apának. A helyzetet általában bonyolítja, hogy vannak a családban, akik úgy érzik, nekik is joguk van beleszólni a döntésbe – (egyik kedves nagynénénk éjjel 11 órakor hívott fel, hogy közölje, milyen nevet akar a születendő gyermekünknek, mivel csak meghallgattuk, ezért a leveleiben nyomatékosította „kérését”, például „az utolsó kívánságom” kezdésű mondatban).

Tükörképem hiába oly sokszor látott már engem, mégsem tudom eldönteni, melyikünk unja, vagy ismeri jobban a másikat. Mondhatnám, hogy könnyű neki, hiszen minden mozdulatomat készen kapja, s neki csak utánoznia kell mindent, az önállóság és a kreativitás leghalványabb írmagja nélkül. Mondhatnánk, pofátlanul egyszerű élete van, és ami még jobb, hogy nem is kell folyamatosan jelen lennie a világban, mármint az én képemben.Persze egy nőnél egy picit több dolga van egy ilyen tükörképnek, de kár lenne sajnálni emiatt, hiszen ugyanolyan fokban hiú, mint az eredetije.

Oldalak