Hogyan képzelhető el - a hétköznapjainkat alkotó - munka és a szabadidő végtelen váltakozásának megszakítása? Azonosíthatjuk a „szökésvonal”-akat a napi létünkbe látszólag beágyazott megszakíthatatlan körforgással? És végül: elkerülhetjük valóban a - Walter Benjamin által javasolt kifejezéssel - „tapasztalat elértéktelenedésé”-t, amit a modernitás idézett elő?