Ha még nem látta a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású időszaki kiállítását: Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914) című tárlatot, akkor örömmel tudatom, hogy nem késett le róla, mert a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel a kiállítás a hét minden napján, hétfőnként is látogatható, és 2025. október 5-ig várja a közönséget. Az utolsó hétvégén, október 3-án és 4-én, pénteken és szombaton a Galéria meghosszabbított nyitvatartással 19 óráig fogadja a látogatókat.

A Valahol Koreában című kiállítás két meghatározó magyar dokumentarista fotográfus, Benkő Imre és Molnár Zoltán munkáit mutatja be a Mai Manó Házban. Bár generációs különbség és eltérő korszakok választják el őket, mindketten a Távol-Kelet felé fordultak, és képeik közös metszete a Koreai-félsziget lett.

A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata idén is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat. A rendezvény ismét izgalmas programot kínál júliusban: szerda esténként kiállítások, tárlatvezetések, előadások, élő zene, borkóstoló és csodálatos panoráma várja a művészet rajongóit a Budai Várban.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem különleges életmű-kiállítással tiszteleg a 125 éve született Barcsay Jenő előtt. A Tökéletes egyensúly. Keresztmetszet – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlat amellett, hogy bemutatja a művész igen gazdag életművét, friss perspektívába is helyezi Barcsay művészetét. 

Szunyoghy András grafikusművész több évtizedes munkásságával a hazai és nemzetközi vizuális kultúra egyik sajátos és elismert alakjává vált. Pályája a klasszikus képzőművészeti hagyományokból nőtt ki, de életműve messze túlmutat azokon: művészete a múlt és jelen, a tudomány és művészet, az autonóm és alkalmazott grafika, a mesterség és a gondolkodás metszéspontjában helyezkedik el. Munkáival hidat képez hidat képez múlt és jelen, művészet és tudomány, technikai mesterség és látásmód, alkalmazott és autonóm művészet között.

Anna Peter Breton művészete lírai módon kutatja az érzelmi és szellemi lét dimenzióit. Az emlékezet, az identitás és a mulandóság témáinak összefonódásával igyekszik formát adni ezen megéléseknek. Nomád ősi gyökereiből és mélyen spirituális érzékenységéből merítve festményei csendes párbeszédet alkotnak az én és a környezet között, amelyben a mulandóság a szépség forrásaként jelenik meg, a természet pedig a meditáció, az átalakulás és a remény terepévé válik.