Kiszámíthatatlan vándor a magány. Érkezését nem jelenti be, nem lehet tudni, mikor bukkan fel, és ha már befészkelte magát az életünkbe, nem sejtjük, meddig nézünk vele farkasszemet a nappali átható csendjében.

„Io sono l’amore”- hangzik az olasz film eredeti címe. Az olasz és a magyar cím is igencsak felületesnek tűnik a film történetében lezajlott mély drámához képest. Végül ez a fölöttébb lakonikus megállapítás visszaköszön a film, ha lehet ilyet mondani, végső csúcspontján.

Egy újabb film, ami már a címében nyomatja, hogy szerelem, szerelem, szerelem. Mostanában nem abban a hangulatban vagyok, hogy ezekre üldögéljek be a moziba, de megnéztem a szereplők listáját, és ott volt Tilda Swinton is. Őt kedvelem, úgyhogy hajrá - gondoltam.