A Mai Manó Ház PaperLab Galériája Benedetta Ristori A fal kétszer emlékezik című fotósorozatát mutatja be, amely a közép- és kelet-európai régió kollektív emlékezetét vizsgálja Grúzia és Örményország terein keresztül.

Az analóg technikával készült, 21 képből álló kiállítás a hétköznapi városi terekben — lakótelepeken, uszodákban, játszótereken és emlékművek környezetében — jelenlévő történelmi rétegeket tárja fel. A Budapest FotóFesztivál 2026 hivatalos programjának részeként megvalósuló tárlat május 17-ig ingyenesen látogatható.

Május 17-ig látható az olasz fotográfus, Benedetta Ristori The Wall Remembers Twice című sorozata a PaperLab Galériában, amely a közép- és kelet-európai régió emlékezetének rétegeit vizsgálja Grúzián és Örményországon keresztül. A fotográfus analóg technikával dolgozik, képein a szovjet múlt nem múzeumi relikviaként, hanem a mindennapok élő szöveteként jelenik meg. Ristori városokat, uszodákat, lakótelepeket és játszótereket fényképez, ahol a történelem nyomai még mindig ott húzódnak a falak repedéseiben. A sorozat egyszerre dokumentatív és költői: „A projekt célja, hogy feltárja e nemzetek múltjának és jelenének viszonyát, és bemutassa, miként formálhatja a múlt a mai világot” – fogalmaz a fotográfus.

A fal kétszer emlékezik olyan tereken vezet végig, ahol a történelem nem lezárt múltként, hanem a mindennapok részeként van jelen. Ristori fotográfiai munkásságának középpontjában azoknak a helyeknek a vizsgálata áll, ahol az egyéni életutak, az épített környezet és a kollektív emlékezet szorosan összefonódnak. Képei a közép- és kelet-európai régió átalakuló tájait rögzítik, miközben azt kutatják, miként hagy nyomot az ideológia, a politika és a történelem a jelen vizuális valóságában.

A kiállításon bemutatott sorozat szervesen kapcsolódik Ristori korábbi munkáihoz, különösen az East című, a Balkán-félszigeten készült hosszú távú projektjéhez. Míg az East a volt jugoszláv térség posztszocialista identitását vizsgálta, addig A fal kétszer emlékezik Grúzia és Örményország terein keresztül tágítja tovább ezt a gondolati ívet. Ristori nem kizárólag a történelem látványos emlékműveire koncentrál, hanem olyan hétköznapi helyszíneket is fényképez — lakótelepeket, uszodákat, benzinkutakat, játszótereket —, amelyeket ma is aktívan használnak. Ezek a terek egyszerre hordozzák a múlt ideológiai lenyomatát és a jelen életének nyomait: a falak, felületek és struktúrák így „kétszer emlékeznek”, a kollektív történelemre és az egyéni tapasztalatra.

A sorozatban hangsúlyos szerepet kapnak a spomenikok, a szocialista korszak monumentális emlékművei, amelyek Ristori olvasatában nem pusztán történelmi relikviák, hanem absztrakt, totemszerű formák. A fotográfus képeivel azt mutatja meg, hogy ezek az emlékművek miként váltak a kollektív emlékezet ambivalens hordozóivá: felidézik egy ideológia bukását, miközben egy közösség múltjának lenyomatait is őrzik.

A különböző évszakokban készült felvételeken az üres terek és az alkalmi emberi jelenlét hidat hoznak létre múlt és jelen között. A dokumentarista hagyományokból táplálkozó látásmód így olyan fotográfiai nyelvet eredményez, amely nem lezárja, hanem megnyitja az emlékezés kérdését.

A PaperLab Galériában bemutatott 21 kép arra ösztönöz, hogy a látogatók ne csupán szemlélői, hanem aktív értelmezői legyenek ezeknek a tereknek. A kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2026 hivatalos programjának része.