A TÁP Színház extatikus koncert, rap-opera formájában közelít az Odüsszeia ránk hagyományozódott, kultúrák évszázadait megjárt történeteihez. A tápos Ithaka nem kietlen táj, a színpadon zenekar, a keverőpult mögött DJ. A színészek drum and bass alapokra éneklik és rappelik a szövegeket, a jeleneteket vetítés kíséri.

“A színészek a tápos előadásban nem csinálnak semmi extrát, nem "színészkednek", csak ülnek, állnak, fekszenek a minimál díszletben, ki hogy, fogják a mikrofont és drumandbass alapokra énekelnek. Az előadás ilyen értelemben nem színház, inkább koncert vagy opera. Ez akár lehetne unalmas is, hiszen nem iszunk sört, nincs buli, sem páholy, látcső, de az ötlet, hogy a hexametert, amit suliban idétlenül próbáltunk skandálni, az isten is arra találta ki, hogy rappeljék, kitart az előadás végéig. Persze nem tartana ki csak az előadás első tíz percéig, ha nem lenne megtoldva egy csomó más zenei, vizuális és dramaturgiai ötlettel, amelyeket a közönség hálás röhögéssel nyugtáz.” (Origo)