Bemutató a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán.

Az őszinteség erejét, a szeretetet és a lelki finomságok megértését emelte ki az Üvegfigurák rendezője és a darab két szereplője a bemutató előtti fotós próbán készült interjúkban. Tenessee Williams életrajzi elemekkel átszőtt művét Eirik Stubø állította színpadra a Nemzeti Színházban, őt és a szereplők közül Ács Esztert, illetve Berettyán Sándort kérdezték az előadásról.

„A színház kért föl, hogy ezt a darabot rendezzem meg, de egyáltalán nem bánom a választást” – mondta Eirik Stubø, aki arról is beszámolt, eredetileg tavasszal kezdték volna a próbafolyamatot, de közbeszólt a pandémia, bezártak a színházak, így egy nyári szakasz után csak most fejezték be a munkát. „Nagyon összetett darab és nagyon személyes is, az író életéhez erősen kötődik. Mivel ez a darab hozta meg az elismerést drámaíróként Tenessee Williams számára, ezért érdekes aspektusa, hogyan születik meg a személyességből az, ami másokhoz is képes szólni, eljuttatni másokhoz az írói üzenetet.” A norvég rendező hozzátette: „Az életünk nem lett egyszerűbb, mint Amerikában volt a negyvenes években. Akkor világválság volt, most világjárvány. Az akkori világválság nagyon depresszív időszak volt, csakúgy, mint a mai világjárvány időszaka, nehéz gazdasági, társadalmi környezettel. Azok az emberek, akik az átlagosnál kicsit törékenyebbek, eleve másként látják-élik meg a világot, sokkal könnyebben sérülnek az ilyen szituációkban. Ugyanakkor megjelenik a darabban a családot összekötő szeretet is, a művészetek, a szépség utáni vágy.” – hangsúlyozta a rendező, aki azt is hozzáfűzte, nagyon szeret a Nemzeti Színház színészeivel dolgozni, ezért bármikor kapható arra, hogy újra itt próbáljon.

„Sokat tanultam az egész próbafolyamatból. Eirik bízott bennünk és szeretettel fordult hozzánk, és ezt nagyon jó volt megélni.” – emelte ki Ács Eszter a közös munka kapcsán. „A rendező nagyon erősen koncentrált a színészekre, a színészi munkára, szabad kezet adott a döntéseinkben, és csak nagyon finoman terelgetett. Más tempóban dolgozik, mint ahogyan megszokhattuk egy repertoárszínházban, figyel a belső történésekre, kicsit olyan érzése van az embernek a próbán, hogy megállt az idő. Szinte filmes stílusban dolgozik, egyszerű díszlettel-jelmezekkel, a fények is kiemelik a színészeket, ezért úgy érzi a színész, mintha kamera előtt állna, ami nehézzé teszi a megfelelő állapot folyamatos megteremtését. A figurám nagyon egyszerűen, szépen és lényegre törően van megírva, mégsem könnyű megmutatni azt a huszonnégy éves lányt, akinek a belső világában olyan problémák feszülnek, amelyeken nem tud túllépni. A legnehezebb az ívet megteremteni, mert vannak nagyon hektikus pillanatok, van, amikor nagyon boldog, van, amikor nagyon elkeseredett, ebben az értelemben gyermeki. Egy különösen érzékeny lányról van itt szó, aki másként éli meg dolgokat. Nagyon tetszik, hogy Tenessee Williams nem hibáztatja a figuráit, szereti, és valamilyen szinten feloldozza őket.” – fogalmazta meg Ács Eszter.

„Az írói életrajz, a háttér mindenképpen hozzátesz ehhez a figurához és az egész drámához is, sokkal szegényebb lenne enélkül.” – mondta a Tom szerepét alakító Berettyán Sándor. „Tenessee Williams igazából szembenézett saját magával, kiírta magából a családja problémáit. A színpadon leginkább az okozott nehézséget, hogy Tom egyszerre van jelen, mint elbeszélő, és mint a történések szereplője. Sokat dolgoztunk ennek a finomításán, hogy világos legyen, mikor beszél idősebben, mikor a szituációkban és mikor valójában Tenessee Williamsként.  Nagyon aktuális kérdések vannak ebben a darabban, még talán ma sokkal inkább, mint akkor, amikor íródott. Főleg a sérült emberrel való bánásmódból adódnak tanulságok. Meddig tudunk segíteni és milyen formái lehetnek a segítségnyújtásnak? Arról is szól ez a darab, mennyire élhet az ember a múltban, mint ahogyan itt az anya karaktere. Tom esetében pedig az is felmerül, hogyan tudjuk úgy segíteni egymást a családban, hogy közben a saját álmaikat is valóra váltsuk. Azt hiszem, ezek ma is nagyon fontos kérdések mindenkinek az életében.” – összegezte Berettyán Sándor.

A szeretetre, a szeretet megélésének lehetőségeire és akadályaira, az emberi lélek mélységeire összpontosít Tenessee Williams Üvegfigurák című darabjának új adaptációjában Eirik Stubø a Nemzeti Színházban. A norvég rendező immár másodjára dolgozik vendégként a budapesti teátrumban, 2019-ben Euripidész Médeiáját állította színpadra. Újabb, 2021. december 16-ától látható előadása is elsősorban az emberi viszonyokat helyezi középpontba, a tőle már megszokott finom lélektanisággal és letisztultsággal.

Eirik Stubø sokat foglalkoztatott rendező Skandináviában. 2015-2019-ig a stockholmi Dramaten igazgatója volt, jelenleg az oslói Det Norske Teatret házirendezője, Lars Norén darabjából készült idei színpadi munkája éppen most lett az év előadása Svédországban. A Médeia és az Üvegfigurák színpadra állítását megelőzően már kétszer szerepelt vendégelőadással a MITEM-en, először 2017-ben az Amerikai Elektrát, 2019 májusában pedig az Egy nyári éj Svédországban című előadást láthatták a Nemzeti Színház nézői, mindkét produkció nagy sikert aratott. A norvég rendező ezúttal is a tőle megszokott visszafogott, puritán módon tálalja a közönségnek az örök, alapvető és sokszor bonyolult emberi problémákat. Ebben szerinte nagyon jó partnerei a magyar színészek, akikkel a nyelvi nehézségek ellenére is szeret együtt dolgozni, azt mondja, főként miattuk, és a Nemzeti Színházban megtapasztalt jó légkör miatt tért vissza ismét Magyarországra.

Bemutató: 2021. december 16. 19:00 Gobbi Hilda Színpad

Szereposztás:

  Amanda Wingfield, az anya – Söptei Andrea

  Laura Wingfield, a lánya – Ács Eszter

  Tom Wingfield, a fia – Berettyán Sándor

  Jim O'Connor, a látogató – Herczegh Péter

További információk itt.