Az alkotói csapat és a színészegyüttes kivételes kifejezőképességéért járó díjat kapta meg a Nemzeti Színház előadása az újvidéki INFANT fesztiválon.

Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte produkciót 2018. április 11-én mutatta be, és azóta is sikeresen játssza a budapesti teátrum.

Az INFANT elnevezésű fesztivált (Internacionalni festival alternativnog i novog teatra), amelyre alternatív és új színházi formákat kereső előadások kapnak meghívást, immár 49. alkalommal tartották meg Újvidéken. A szemlén szeptember 10-e és 13-a között Ausztriából, Magyarországról, Szlovéniából és Szerbiából összesen négy előadást láthatott a közönség, Alekszandar Popovszki rendező válogatásában. A Nikolina Đukanović drámaíró, Ozren Grabarić színművész és Sonja Petrović rendező alkotta zsűri egyhangúlag díjazta a bécsi Burgtheater Miss Julia című produkcióját (Strindberg Julie kisasszonyának adaptációja), a szlovén Mateja Koležnik rendezésében, és a Nemzeti Színház ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Woyzeck-előadását. A bécsi darabot a legsikeresebb kísérletezésért, a budapestit pedig az alkotói csapat társulati munkájáért ismerte el a neves szerb alkotókból álló zsűri.

A díj indoklásában többek között ez áll: „A Woyzeck című előadás olyan, mint egy megszelídített káosz, amely energiájával színházi izgalomban tart bennünket. Csodálatos színpadi mozgás és színészek, akik teljesen együtt működnek, mégis mindegyiknek sikerül kitűnnie a maga egyediségével. Ez az előadás arra emlékeztet bennünket, hogy a színház nemcsak az értelemre hat, hanem a szenvedélyt is felébreszti, és arra késztet, hogy senki se maradjon közömbös.” Az összefoglalóban utalnak arra, hogy nagyon merészen és szellemesen játszik az előadás a banalitással, a giccs esztétikájával, miközben véleményt formál a világról a fogyasztói társadalom tükrében. A fesztivál zsűrije szerint a kockázatos és bátor munka fantasztikus eredménnyel járt, és olyan színházi előadás jött létre, amilyet csak ritkán van alkalma átélni a közönségnek.

Georg Büchner: Woyzeck

   Paneldráma egy igaz történet alapján

A háborút és az őt körülvevő világot megemészteni nem képes kisember „papírhajó az óceán közepén” – a jelen előadás fő mottója, legalábbis ez. Sorsukra hagyatva, az eszét vesztő hős és az őt övező szűkszavú, lecsupaszított karakterek mind a békétlenséget övező örök szorongás, az ösztönök megborulásának és a szerelem elkorcsosulásának egészét adják ki. Mindazonáltal, a kiút és a megváltás folyamatosan karnyújtásnyira van a főhőstől, ám a tragikus kifejlet pont ebből a közelségből származik: Woyzekre, akár egy megrészegült cirkuszi artistára, egyre jobban hat a gravitáció, míg végül a zuhanás elkerülhetetlenné válik.

A fiatal alkotócsapat Büchner művén keresztül keresi a választ arra, hogy mai „plakátmagányunkban”, kitalált ideák között, képesek vagyunk-e újra felismerni és megélni érzelmeinket és emberségünket. Valamint nagy kérdés az is, vajon melyek azok az ideák, melyek természetünkből fakadóan követendők, és nem egy mesterséges társadalmi folyamat negatív produktumai.

„Vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magukon szenvednek hajótörést.” - Franz Kafka