Ismét megnyílt Szilvásváradon az Orbán-ház. A Gál Árpád irányítása mellett elkészült állandó kiállítás a község helytörténetébe és néprajzi örökségébe kínál betekintést. A kiállítás két fő részből áll. Az egyik a néprajzi tárgyakat és a falu helytörténetét mutatja be a másik rész a Regős József által rekonstruált tárgyi emlékek és kőzettani bemutató, a Bükk őstörténetébe nyújt érdekes betekintést.

Szilvásvárad igen régi település. Kedvező fekvése, bő vizet adó patakjai, nagy erdőségei biztos menedéket és megélhetést nyújtottak az itt megtelepedőknek. Ennek meg-felelően az emberi élet kezdetleges formái is fellelhetők. E korszakok lenyomata az őstörténeti kiállításrészben ismerhető meg. Az egymást követő és egymásra települő népcsoportok és szórvány kultúrák után a népesség megerősödik és önálló életet élő közösséggé alakul, mely a környezet adottságait kihasználva településsé fejlődik. Maga készíti házait, szerszámait, eszközeit és évszázadok alatt létrehoz egy kultúrát, amely egy népcsoport sajátja lesz. Az itt látható helytörténeti, néprajzi gyűjtés egy, másfél évszázadra tekint vissza. Leginkább a paraszti kultúrát és annak tárgyait tárja elénk. Az egykori parasztember életének belesimulása az őt körülvevő környezetbe példa értékű. Ahogy a környezete adta nyersanyagokból létrehozza elmés szerkezeteit, használati eszközeit, funkcionális tárgyait, melyek elkísérik a bölcsőtől a koporsóig. Ilyen jelentős tevékenység a textilfeldolgozás is, melynek eszközei és folyamata is megtekinthető itt. Valamint időről időre más-más népi mesterségekből kaphatnak ízelítőt a látogatók. Ez a kiállítás tisztelgés a település mindenkori lakói előtt, akik a mi kis történelmünket írták és írják.

Az Orbán-ház története
Szilvás – 1906-tól Szilvásvárad – patak menti és egyben út menti település. Fő utcája a telkes parasztok lakóházaival, a Nagy sor, ma Miskolci út. Ezen a soron áll a falumúzeum épülete, az Orbán-ház.

Az Orbán család őse a hagyomány szerint 1660 körül költözött Pétervásáráról a faluba, mint a Keglevich földesúr ispánja, aki Pétervására és Szilvás birtokosa is volt. A család ismeretlen időben nemességet nyert és a XIX. században ezen a telken lakott.

A Miskolci út 58. számú házat, a mai kiállítóhely épületét Orbán Mihály építette1880 körül, maga és egyik fia számára. 1895 körül az egész házsorral együtt a ház is leégett és ezután alakították ki mai állapotát. A fa ámbitust kicserélték kőlábasra, falait 80 cm-rel felmagasították. Az ajtók, ablakok és a mennyezet a század utolsó évtizedének a módosabb gazdákhoz illő építési szokásait tükrözi.

1975-ben került az épület a Heves megyei Múzeumok igazgatóságához. A műemléki helyreállítás során (1978-1982) a lehetőség szerint megtartották az eredeti állapotot, csupán a terméskő palafedést cserélték ki műemléki palára. Ekkor került elő a vakolat alól a 3. helységben egy faház zsilipelt falszerkezete és ajtókerete, amit a kőházba annak idején beépítettek. A faépítmény korát a XVIII., esetleg XVII. századra becsülhetjük.

A múzeum 1983. április 22-én nyílt meg. A „Bükk természeti képe” című kiállítás a Bükk hegység csaknem 300 millió éves, történetét mutatta be 2004-ig. 2010-ben - az önkormányzat jóvoltából - ős-, helytörténeti és néprajzi kiállítás nyílt. A múzeum az állandó kiállítás mellett időszakos gyűjtemények és kiállítási tárgyak bemutatását is lehetővé teszi.