Ideális kirándulóidő van … Ez az ideális hely arra, hogy valaki eltűnjön.

Lucy Clarke, Az elveszettek és az Egy a lányok közül után ezúttal nem egzotikus helyszínre, hanem Norvégia zord és vadregényes tájaira repíti el a szereplőit egy halálos túra erejéig. Négy középiskolai barátnő, Liz, Joni, Helena és Maggie minden évben közös nyaralást szerveznek. Idén Liz választhatott úticélt, aki a szokásos tengerpartos, heverészős program helyett túrázni viszi a lányokat a Blafjell-hegyhez.

A városi kényelemhez szokott csapatnak nem csupán a vízhólyagokkal, a súlyos hátizsákokkal és a térerő hiányával kell megküzdeniük, hanem a rájuk leselkedő veszélyekkel is. Eleve nem volt jó ötlet tapasztalat és felkészülés nélkül nekivágni az útnak, de természetesen minden sokkal rosszabbul alakul, mint ahogyan azt várták. Főleg az időjárás. Ráadásul négy védtelen nő egyedül a vadonban kiváló préda, valaki pedig mintha folyamatosan figyelné őket. Most már egyre jobban értik, miért figyelmeztette őket az indulás előtt egy helyi ember a hegy veszélyeire, most már értik, mit is jelent az, hogy vékony hely, ahol a két világ szinte összeér.

     „A hegyek kegyetlenek tudnak lenni. Kíméletlenek. Nem törődnek vele, ki marad ott összetörve és vérben úszva. Nem érdekli őket sem az öröm, sem a könnyek. Ezért veszítik el magukat az emberek odakint. Ott nincs ítélkezés. A vadonban bárki lehetsz.” (Idézet a könyvből)

Mi történt egy évvel ezelőtt a túraútvonalon nyomtalanul eltűnt helyi lánnyal? Tényleg jár valaki a csapat nyomában, és ha igen, milyen szándékai vannak? A természet vagy az ember jelent nagyobb veszélyt? A négynapos gyaloglás során euforikus pillanatok és nagy veszekedések követik egymást, elfojtott konfliktusok bukkannak felszínre, és az is kiderül, hogy mindegyik nő dédelget valami kis, vagy éppen nagy titkot. Mennyit bír ki a barátság és képesek-e az életüket kockáztatni egymásért?

A kötet csodálatos tájakon vezet keresztül, fokozatosan adagolja a feszültséget, míg végül olvasóként csak futni szeretnénk kifelé a vadonból, és nem értjük, a szereplők miért nem teszik ugyanezt. Lucy Clarke nem csupán a hátborzongató hangulat, a veszélyes helyzetek, az elképesztő fordulatok és a száguldó cselekmény megteremtésével alkot mesterit, hanem a női barátságok és baráti társaságok működését és dinamikáját is pontosan és érzékletesen tudja ábrázolni – észrevétlen ötödik tagként bevonva az olvasót. Egy biztos: ezután a túra után nem vágyunk majd vadkempingezni.

      „Ha a hegyek megtanították valamire Lizt, az az volt, hogy az utazás soha nem a csúcs eléréséről szól. Azért másztál fel – és mászol tovább –, hogy keresztülmenj a küzdelmen, és időnként pillantást vethess a valódi szépségre. Az érzésért, amit mászás közben megtapasztalsz.” (Idézet a könyvből)

Ideális kirándulóidő van

Négy barát túrára indul Norvégiába, a gyönyörű erdőségbe. Maguk mögött hagyják átlagos hétköznapjaikat. Köztük és a hegycsúcs között nincs semmi egyéb, csak az érintetlen erdő és a metszően kék ég.

Ez az ideális hely arra, hogy valaki eltűnjön.

De az erdőnek van egy sötét oldala: egy éve itt tűnt el egy nő. Azóta a hegységet gyanakvás és megválaszolatlan kérdések övezik.

A baráti társaság útja most éppen a rejtélyek kellős közepébe vezet. És a túraúton várja őket valaki, aki megtenne mindent, hogy a titok ne kerüljön a felszínre – akár meg is akadályozza a barátokat abban, hogy élve kijussanak az erdőből. (Fülszöveg)

Lucy Clarke férjével és két kislányával él, és egy tengerparti bungalóban ír, történeteihez a vad déli partvidékből merít inspirációt. Kitűnő eredménnyel diplomázott angol irodalomból, és első regénye, a The Sea Sisters bekerült a Richard és Judy Könyvklub válogatásába. A túra Lucy Clarke nyolcadik regénye, amelynek megírását saját, Norvégiában töltött hátizsákos utazása inspirálta.

      „Holnap reggel nekivágnak a vadonnak. Akarta ezt a túrát. Akarta a combja sajgását, a kimerültséget, a fizikai fáradtságot, az állóképességi próbát. Az elmúlt hónapokon a gyaloglás segítette át. A beragadt, pangó érzelmek ilyenkor felszabadultak, megindult az energia áramlása.” (Idézet a könyvből)

Eredeti cím: The Hike

Fordította: Novák Gábor

Megjelenés: november 9. (21. Század Kiadó)

Keménytáblás védőborítóval, 336 oldal