A legtöbb és a legjobb, amit tehetünk Mathieu Amalric Turné című az idén Cannes-ban díjazott alkotását nézve, hogy belefeledkezünk a voyeur szerepébe, és élvezzük az élet egyszerű illetve annak tűnő pillanatait, legyen az két gyermek kíváncsi tekintete, vagy egy kacagás dallama, amely olyan mélyről jön, hogy beleszédülnénk mélysége láttán, vagy egy beragasztózott női mellbimbó, mely flitterére vár.

A francia rendező road movie-ja átszeli Franciaország nyugati részét, és az amerikai revücsapat producere, Joachim Zand pedig saját, részben párizsi, útjáról botladozva követi Amerikából importált csapatát, miközben próbálja összerakni távozásával darabjaira hullott régi életét, amelyben annak idején hátrahagyott mindent, családot, barátot, szerelmeket, hogy újra kezdje az ígéret földjén. Két út fut párhuzamosan egymás mellett, Joachim két útja, döntése a film sztorija, hogy melyiket választja. Le tud-e válni régi elvárásoktól, sérelmektől terhelt hétköznapiságáról, vagy belevág a nagy ismeretlenbe, amelyet úgy hívnak, önmagunk. A két út szimbolizálja a producer belső konfliktusát a múlt árnyaival a csúcsot jelentő párizsi fellépés reményében. De tisztáznia kell kötődését is revü-csapatához, amely a francia ég alatt új dimenziót kapott. A történet, amelynek forgatókönyvét részben a rendező-főszereplő jegyez, ezt a folyamatot rögzíti jól eltalált ritmussal, finom feszültséggel és a a nagyjátékfilmekre ritkán jellemző kivételes életszerűséggel.

A film kétség kívüli nagy erénye bensőségessége, jeleneteinek finom megkomponáltsága. A kamera, sok esetben úgy érezzük, egy élő emberi tekintet, amely a látszólag esetlegeset, a kevésbé fontosat rögzíti, hogy aztán abból a véletlenszerű pillanatból megsejtsünk, vagy megtudjunk valami fontosat ez egészről. Úgy érezzük, néha az esendő ember kényszerűen felvett álarca mögé láthatunk a kamera objektívjének segítségével.

Almalric szinte minden jelenetben gyöngyöt hoz fel a mélyből. Képes úgy mesélni, hogy érzékeltetni tudja a revük világának frivolitása és a józan polgáriság között húzódó határt, hol egy dialógus játékos poézisével a benzinkutas jelenetben, hol a váratlan emberi reakciók abszurditásával egy pénztárosnő őszinte felháborodásában. Egy kissé a visszájáról látjuk az élet evidenciáit, a tabuk és az előítéletek elveszítik élüket. Joachim egy lelki átalakuláson megy át a turné során, mint ahogy azok is, akik úgy érzik megváltozott az életük a show láttán.

A film egyik főszereplője a „Cabaret New Burlesque”, amely a 20-as, 30-as évek amerikai és angol zenés színházi hagyományaiban gyökeredzik. A 90-es években megújult kabaré több és kevesebb is a strip-tease-nél; a színház, a társadalmi szatíra, a humor a sikamlósság és a csillogás egyfajta keveréke jellemzi. A film kitüntetett pillanata a „New Burlesque” énekes-táncos szereplőinek mindennapi megnyilvánulásai és előadásuk. A revü tagjai nem alakítanak, "csak" jelen vannak a vásznon, intenzíven és ellenállhatatlanul. (Miranda Colclasure, Suzanne Ramey, Linda Marraccini, Julie Ann Muz, Angela de Lorenzo és Alexander Craven). Műsorszámaik leginkább performancok, amelyek a többnyire gömbölyded idomok és bizarr kellékek csípős megfogalmazásai az amerikai vagy a francia kultúrának és az emberi viszonyoknak. A táncosnők, akik kikötőről kikötőre járnak, jóformán csak egymáshoz kötődnek, ezért érezzük, hogy különös otthontalanságuk az, hogy életmódjuk maga az otthonuk.

Mathieu Amalric a rendezője és egyben főszereplője is a filmnek. A francia színészt, ha máshonnan nem is, de a legutolsó James Bond film fő gonoszaként már ismerhetjük. Szerencséjére európai színész, így tehetségének sok oldalát képes megmutatni, és egyáltalán nem jelent stigmát külsejének szabálytalansága. Így nagyszerű alakításában egy szétesett figura minden oldalát képes érzékeny és sokszínű játékkal bemutatni. A rendezői következetesség, az apró mozzanatok hangsúlyozása itt is megfigyelhető.

A film zárójelenetében nem marad el a katarzis. Kissé ugyan fanyar, de ennek így is örülünk.

10/10 pont

Turné (On Tour) - francia film, 111 perc, 2010
rendező: Mathieu Amalric
szereplők: Mathieu Amalric (Joachim)