Amikor valaki a környezetedben hosszabb ideje küzd valamivel, ösztönösen segíteni akarsz. Kérdezni, tanácsot adni, ott lenni. A családalapítással kapcsolatos nehézségek azonban különösen érzékeny területet jelentenek, ahol a jó szándék és a tolakodás közti határ meglepően vékony. 

A ReproGenesis szemlélete is abból indul ki, hogy nemcsak annak nehéz ez az időszak, aki benne van, hanem azoknak is, akik mellette állnak, és nem mindig tudják, mi a helyes viselkedés.

Kívülről nézve sokszor nem látszik, min megy keresztül a másik. Nincsenek feltétlenül látványos jelek, mégis hosszú hónapok, akár évek érzelmi terhe sűrűsödik össze a háttérben. Ilyenkor természetes, hogy kérdezni szeretnél, mert az érdeklődésedet törődésnek szánod. A probléma ott kezdődik, amikor a kérdés nem akkor hangzik el, amikor a másik készen áll rá. Vagy amikor nem hagysz teret annak, hogy ő maga döntse el, mit és mikor oszt meg. Itt nem rosszindulatról van szó, hanem eltérő tempókról és határokról.

Sokan érzik úgy, hogy ha nem kérdeznek, az közönynek tűnhet. Ezért inkább rákérdeznek, újra és újra. „Van valami fejlemény?” „Próbálkoztok még?” „Nem gondolkodtatok más megoldáson?” Ezek a mondatok önmagukban ártalmatlannak tűnhetnek, mégis könnyen túl sokká válhatnak. Fontos felismerned, hogy a hallgatás nem egyenlő elutasítással. Sok esetben épp az a legnagyobb támogatás, ha hagyod, hogy a másik irányítsa a beszélgetést. Ha szeretne megnyílni, meg fogja tenni.

Az egyik legcsúszósabb terület a tanácsadás. Különösen akkor, ha hallottál már „jó példákat”, történeteket, megoldásokat. A másik oldalról nézve viszont ezek gyakran bagatellizálónak hatnak, még akkor is, ha nem annak szánod. A családalapítással kapcsolatos nehézségek nem egyenproblémák, és nem is egyenmegoldásokkal kezelhetők. Ami valakinél működött, az másnál teljesen irreleváns lehet. Ha nem kérnek konkrét tanácsot, érdemes inkább jelenléttel, nem megoldásokkal támogatni.

A kulcs sokszor nem a mondanivalóban, hanem a kérdezés módjában rejlik. Egy nyitott, visszalépési lehetőséget adó kérdés – például „Szeretnél erről beszélni?” – sokkal több teret hagy, mint egy konkrét faggatózás. Ugyanígy fontos, hogy elfogadd a „most nem” választ. Ez nem rólad szól, és nem azt jelenti, hogy kizárnak. Egyszerűen arról van szó, hogy a másik épp máshol tart.

Előfordulhat, hogy a környezetedben élő pár már nem csak próbálkozik, hanem orvosi támogatással halad tovább. A ReproGenesis működésében is gyakran találkoznak azzal, hogy a páciensek nemcsak a kezelések terhét viselik, hanem a környezetük kérdéseit és elvárásait is. Amikor felmerül egy meddőségi központ bevonásának lehetősége, az általában hosszú belső folyamat eredménye. Nem szükséges ezt kommentálnod, értékelned vagy összehasonlítanod mások tapasztalataival. Sokszor az a legnagyobb segítség, ha egyszerűen tudomásul veszed: ez az ő útjuk.

Sokan félnek attól, hogy ha nem kérdeznek, eltávolodnak. A valóságban viszont a biztonságos csend gyakran többet jelent, mint a legjobb szándékú mondatok. Ha ugyanúgy beszélgetsz más témákról, ha nem minden találkozás erről szól, az azt üzeni: nem csak ebben az élethelyzetben látod a másikat. Ez segít megőrizni az önazonosságát egy olyan időszakban, amikor könnyen beszűkülhet az élete egyetlen témára.

Fontos felismerned, hogy nem neked kell „megoldani” a helyzetet. Nem a te feladatod információt gyűjteni, irányt mutatni vagy haladást sürgetni. A meddőségi központ említése másodszor is csak annyiban releváns, hogy tudd: ezek a döntések szakmai és személyes szempontok mentén születnek, nem külső nyomásra. A te szereped sokkal inkább az, hogy kiszámítható, ítélkezésmentes jelenlétet biztosíts. Ez nem látványos, de hosszú távon rendkívül értékes.

A határok nem falak, hanem jelzések. Azt mutatják meg, meddig biztonságos a kapcsolódás. Ha ezeket tiszteletben tartod, nem eltávolodsz, hanem épp ellenkezőleg: olyan tér jön létre, ahol a másik akkor tud megnyílni, amikor készen áll rá. Ebben az értelemben a valódi támogatás nem a folyamatos jelenlétet jelenti, hanem az érzékeny alkalmazkodást. A ReproGenesis szemlélete is ezt tükrözi: az érintettek mellett állni nem hangos, hanem következetes, tiszteletteljes figyelmet jelent.