Akarsz jót nevetni, fülbemászó olasz dallamokat parodizált szövegekkel hallgatni? Kicsit nosztalgiázni, visszamenni 1989-be?

Akkor itt a remek alkalom, nézd meg a budapesti József Attila Színházban az Anconai szerelmesek a Balatonon című darabot!

A vájt fülűeknek ismerős lehet a cím. 2001-ben a Győri Nemzeti Színházban mutatták be nagy sikerrel Szőcs Artur „Anconai szerelmesek” című zenés vígjátékát.  2013-ban a József Attila Színházban játszák az Anconai szerelmeseket – amelynek a története, a karakterek és dramaturgiai alapja a Szőcs -féle 2001-es győri műből származik. Ez az előadás is nagy siker volt.

Most pedig itt vagyunk a 2026. évi előadásnál, ahol a szerelmek újabb helyszíne a Balaton, az időpont pedig 1989. A történet nagyvonalakban ugyanaz, mint az előzőekben: a régi szerelmesek, az új szerelmesek egymásra találnak, mindenkinek lesz párja – csak kis idő kell, hogy lelepleződjenek titkolt dolgok, hogy kiderüljön, valaki nem is az, akinek gondoljuk, avagy gondolják.

kep_3.jpg

Aki még túl fiatal és nincs emléke az 1989-es évek SZOT üdülőjéről, azt megnyugtatom, így nézett ki, mármint úgy, ahogy a színpadon: kockás terítős asztalok körül fa székek, kicsit minden lepukkanva – de kit érdekelt, hiszen ez a Balaton mellett volt. És igen, Békés elvtársak (üdülővezetők is) már igencsak tudták, hogyan cseppenjen egyre több pénz a saját zsebükbe. Voltak diszkók, voltak külföldiek és az új szelek fújtak új külföldi zenéket is. Az üdülő falára kivetetett filmrészletek a balatoni nyaralás dokumentumai - Papp Gábor Zsigmond Magyar retró illetve Balaton retró című filmjéből vannak.

Bármily hihetetlen, de a háború utáni évek ifjúságának a Csillebérci nyaralás volt a csúcs, arról lehetett nosztalgiázni főleg azoknak az ifivezetőknek, akik utána „oly fényes karriert” futottak be, hogy jutalmuk például egy üdülővezetői állás is lehetett. A fiatalok háború utáni lelkes hangulatát remekül adják vissza az 1949-es Budapesti VIT (Világifjúsági Találkozó) vetített képei (forrás: Nemzeti Filmintézet Filmarchívum).  Egy magyar elvtársnő és egy olasz compagno találkozása miért ne lehetett volna olyan, mint a darabban?

Történetet nem mesélek, de azért a dalokról még essen szó! Olasz dalok az 1989-re avagy már a mai időre aktualizált szövegekkel – aki szereti az olasz slágereket, az nem fog csalódni: remekül énekelnek a szereplők. A tánckar igen lelkes, üde színfolt az amúgy sem színtelen színpadon. Csak gratulálni lehet nekik.

A szereplőkről se feledkezzek meg! Mindenki remekül játszik, élvezik a szerepüket – nincs annyira kihangsúlyozva a „főszerep” – minden színésznek van annyi megjelenési ideje, hogy tudjon csillogtatni magából.

A Luciát játszó Pikali Gerdanak van egy rövid idejű, de nagy alakítása: mikor megtudja, hogy a férjének van egy eltitkolt fia (a férje se tud róla) – Pikali fölrohan a lépcsőn, miközben fölháborodottan olaszul mondja, mondja, mondja a magáét … fantasztikus!

A ruházatról is érdemes beszélni: a darab elején – főleg a fiatalok ruházata szín és minta szempontjából - hogy úgy mondjam, kissé eklektikus, de a darab végére mindenki kicsit „elegánsabb” lesz: gondoljunk csak bele, Békés elvtárs hózentrógeres szerelése után egy elegáns selyemingben jelenik meg. De - ami nem tetszett, az az orosz katonákat szimbolizáló alakok fekete ruhája, nem lehetett volna más színű? Kicsit az orosz katonai szerelésre hajazó?

Aki többet akar megtudni a darabról, érdekli, hogy mikor lesznek az előadások, nyugodtan klikkeljen ide!