Három zenekar, szép poszt-punk és poszt-rock hagyományokkal: a brooklyni Obits ironikus punk-rockabillyje békésen megfér az Auxes dühös gitárzenéjével és a magyar The Trousers rock and rollon edződött garázsrockjával. Nagyszabású indie-est az A38-on, korai kezdéssel, de késői zárással.

A brooklyni Obits tagsága majdhogynem veteránokból áll, ez azonban egyáltalán nem befolyásolja zenéjének frissességét. A New York-i indie színtér pár fontos zenekarából (többek között a Drive Like Jehu, a Hot Snakes vagy az Edsel) összeálló Obits már első koncertjeivel, és jól irányzott underground promóciós akcióival felkeltette a város vájtfülű közönségének figyelmét. A posztpunkból, garázsrockból, rock and rollos gitártémákból összegyúrt Obits-stílust a remek szövegek és a számokat zeneileg-szövegileg vastagon átható (ön)irónia emeli az indie ezernyi más zenekara fölé. Van itt minden, mint a tökös-mákos rétesben: rockabilly, country, punk, szörfrock, de mindenekelőtt remek dallamok és nagyfokú slágerérzékenység. Az Obits első lemeze, az I Blame You tavaly jelent meg, és lelkes kritikákat kapott, elsősorban az indie-orákulum Pitchforktól.

©Obits
15 év óta óta - CSEPPEK.hu.

Az amerikai Auxes eredetileg a Milemarker és a Challenger indie-zenekarok révén elhíresült Dave Laney szólóprojektjeként indult, aki sokoldalú multiinstrumentalista-énekesként egymaga rögzítette a „zenekar” első lemezét. Az Auxes vad gitárfutamokkal, punkosan üvöltő „gabba-gabbás” vokálokkal és rohanó dobbal megtámogatott, zajos punkrockja azonban mégis csak színpadon üt igazán, ezért Laney hamar zenésztársak után nézett. Kézenfekvő volt korábbi együtteseiből válogatni, de az Auxes központi alakja mégis csak Laney maradt, miközben a turnékon változó felállású zenekarral lép fel.

Az Auxes második lemeze, az Ichkannnichtmehr már Hamburgban született (Laney időközben ide költözött), és egy ereje teljében lévő, dinamikus együttest mutat be, amelynek indie-rock-punkja viharos koncertekben tetőzik.

A Trouserst 2005-ben alapította a korábban az Amber Smithből is ismert Kőváry Zoltán. Az együttes stílusa kezdetben a 60-70-es évek rockjának és olyan kortárs zenekaroknak a hatása nyomán formálódott, mint a Doves vagy Primal Scream. 2007 tavaszán jelent meg az első EP, a Dive Insane, amit a frissen megalapított MamaZone kiadó és menedzsment gondozott és promotált. Számtalan koncert és európai fesztiválsiker után 2008 májusában jelent meg a Planetary Process című nagylemez, amelynek producere az énekes Neo-ból ismert bátyja, Péter volt, ami jó kritikákat kapott a hazai zenei sajtóban. Az album egyúttal azonban korszakzáró is volt, hiszen közben a Trousers zenei irányvonala átalakult, és előtérbe kerül a keményebb és autentikusabb rock and roll.

A The Trousers időközben megvált a MamaZone kiadótól és managementtől, és leszerződött a Twelvetones Records/EMI Music Publishinghez. Az új lemez, a Soul Machine 2010 júniusában jelent meg, a Fairtilizer.com-on a 12 felvételt két hét alatt több mint 15 000-szer hallgatták meg. A zenekar stílusa ezzel a lemezzel teljesen kiforrottá vált: a klasszikus, kemény rock and rollt (Rolling Stones, Iggy & The Stooges, Led Zeppelin) és a régi soul lüktetést vegyítik a modern garázs-rockkal (Hellacopters, BRMC), amivel a Trousers a közép-európai rock-szintér egyedi jelenségévé vált.