Jujj, egy újabb gyerekverses-könyv, és kinek? Felnőttektől felnőtteknek. Jujj, már több mint egy hónapja volt a nyilvános bemutatója, itt tartottam a dedikált példányomat a könyvhalom tetején, jujj

...de barátkoztam vele. Igazán. Először csak átlapoztam és nem tetszettek a képek, aztán családom tagjainak olvastam belőle pár „aprólékot”, aztán letettem. De most Te, itt "le ne tedd" - olvassad csak továbbb a szövegem....

©Vadász Bence & M. Miltényi Miklós: Jujj, ezt már megmondom!
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.

Mert hétvégén, egy esős az őszi napon aztán bekuporogtam egyik kedvenc sarkomba, a könyvhalmom mellé, s elkezdtem csemegézni. Kézbevettem, belelapoztam – s rájöttem, milyen szép a könyv: jó megfogni, a kicsit vastagabb lapokat könnyű forgatni – s amint forgattam, rájöttem, a képek színvilága igen barátságos és nyugtató. Ha már idáig eljutottam, akkor már jobban megnéztem a képeket is, s a „félig üres vagy félig tele” hasonlattal élve, abban maradtam: félig tele. Azaz tetszenek, csak azt a kitépett lábú babát nehezen emésztettem meg ott a címlapon. Arra gondoltam: talán, ha lenne hozzá vers…. Aztán rájöttem, hát ez a vers: Jujj, ezt már megmondom! És tényleg, a kép a többit elmondja.

Jöhettek a versek: a Panasz – mintha csak Zsebibaba szólna a Micimackóból a csukamájolaj-undoráról. Aztán a felnőttek hazugságát feltáró: "de amikor az apukám azt mondta" vers, pontosabban „szövegelés”, amire azt mondom felnőttként, bizony igaz szavak (de hát ugye valahogy be kell dugni a gyereket az óviba, menni kell, elkések stb…). És a Finn gyermekdal mókás (Lapp palli elpihhen Nappa lin kannapeén) szövege mögött, nézve az ábrát, valahogy láttam és hallottam egy enyhén kótyagos finn apukát – bámuló gyerekszem és üres üvegek között. És a többi vers, nem sorolom.

A versek mindegyike más: formára, hangulatra. Ki írta? A felnőttben megmaradt gyerek, a gyerekeit nevelő felnőtt? Ez is, az is. Nekem nagyon tetszenek és már tetszenek a rajzok is, még az a kitépett lábú babás borítókép is.

Kis könyv, kevés vers – és jó kikapcsolódásként, néha-néha már ismerősként beleolvasni.

Vadász Bence & M. Miltényi Miklós: Jujj, ezt már megmondom, 2010
Corvina kiadó, ISBN: 978 963 13 5957 2