Egy kis fodrászüzletben várakoztam, hogy sorra kerüljek, amikor bejött egy apuka három 6-10 év körüli gyerekkel.

A gyerekek elevenek, kedvesek voltak. Az üzletben mindenki mindenkivel beszélgetett, s hamarosan kiderült, hogy a férfi elvált.
Az apuka mesélt az egyik kisfiúról, amely történetnek az volt a poénja, hogy … és akkor elém áll a fiam, csípőre teszi a kezét, és azt mondja nekem:
- Mert tudod apuka, én tudok bánni a nőkkel! - Az üzletben mindenki jót derül, mire az apuka ráadásként még hozzáteszi:
- Mert ő tud, én meg nem tudok bánni a nőkkel … - mindenki érti, hogy az elvált állapotára céloz.
A három gyerek egymást túlkiabálja: - Nem igaz apuka, te tudsz bánni a nőkkel! Nagyon jól tudsz bánni a nőkkel!
A nagy hangzavarban beáll egy kis csönd, amikor megszólal az egyik gyerek: - Csak az anyuval nem.
Erre a két másik gyerek nagy sóhajokkal fejezi ki, hogy egyetért az előttük szólóval.