Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.

Tavaly ősszel a Művészetek Palotája és a Hagyományok Háza közös produkciójaként nagy sikerrel mutatta be a Magyar Állami Népi Együttes világhírű koreográfiája, a Naplegenda folytatását. Az Álomidőt tavasszal is többször műsorára tűzte a Müpa, a szezonban utoljára május 4-én látható a Fesztivál Színházban.
Az Álomidő – “elődjéhez” hasonlóan – a népzene és a néptánc motívumaira épült, de a mai kor elvárásainak megfelelve nagyszabású, látványában és eszmeiségében is monumentális alkotás. Ugyanaz az alkotógárda álmodta meg, amely a Naplegendát is színpadra vitte. Nikola Parov Kárpát-medencei és balkáni motívumokra építkező, szándékosan eklektikus zenéje a tradíciók mellett magába építi többek között napjaink világzenéjének posztmodernségét is. A Mihályi Gábor rendezésében megvalósuló színpadi kompozíció döntő módon a Kárpát-medence folklórjából építkezik, melyben a koreográfusok egyéni asszociációkat, gondolati-érzelmi többlettartalmakat rendeltek az egyes részekhez, s az így elkészített egységek egy dramaturgiai ívet követve állnak össze egy teljes egésszé.