A Mindenjó című kiállítás már címében is hordoz egy zavarba ejtő fesztelenséget, amelyben a művészek minden póz nélkül egy könnyed kritikát közölnek a közhangulattal szemben. Fischer Judit és Navratil Judit két eltérő művészi attitűddel szemléli és fejezi ki a körülötte érzékelt világot, de abban hasonlóak, hogy a felszabadult alkotás és a néző passzivitásának legyőzése a céljuk.

Mindketten ledöntik a határokat a realitás és a művészet között, az esztétikát egyedien értelmezik, a művészetük közelít a valósághoz, abból származik.

©Fischer Judit & Navratil Judit: Mindenjó
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Fischer Judit & Navratil Judit: Mindenjó

Navratil Judit alkotásai ugyan formailag a szürrealitás felé mutatnak, és nagyon emlékeztetnek arra a világra, amelyet a gyerekek életük első szakaszában tapasztalnak meg, és ez a mesék birodalma. Törekszik arra, hogy ebben a világban maradjunk, és innen nézve, szimbolikus alakokon keresztül, ne egyenesben tegyük meg észrevételeinket. Az övé meglehetősen kritikus és ironikus, de az éles kritika ebben a mesés burokban tálalva nem fáj, mégis nagyon komolyan veendő. Több sorozatának részeit láthatjuk most egymás mellett, pl. korábbi műveit, a Jógagyár fázisait, amelyek mindennapi tevékenységeinket ábrázolják, valóban felülnézetből és nagyon sok humorral, iróniával; és a legutóbbi munkáit, a Gyári munkást, a Könnytolvajt, a Jó dolgokat, s mindezeket ezúttal egy nagy térinstalláció fogja össze.

Fischer Judit banális mindennapi tárgyainkat emeli a művészet tárgyává hasonlóan a pop art művészeihez, akik azonban nagy műgonddal tették ezt, megtévesztésig hasonló tárgyakat alkotva, festve meg a hiperrealista stílusban. Fischer Judit duplán kritizál, a tárgyak mellett még ezt a végletekig eltúlzott művészettörténeti kifejezési módot is banalizálja. Akvarelljei a művész lehető legegyszerűbb hétköznapi apróságait ábrázolja, erre úgy rádolgozva, hogy az ócskapiacokon, trafikokban a lehető legabszurdabb dolgokat gyűjti, és ezt a kollekciót teszi melléjük.
A nézőnek így könnyű dolga van, de csak látszólag, ezek a művek ugyan könnyen felismerhető, színes képecskék, vidám installációk, de mögöttük súlyos művészetkritika bújik meg. Erre a tartalomra azonban ezen a kiállításon nehezen találunk segítő momentumokat, viszont, ha áttekintünk a SZAF (Szájjal és Aggyal Festők) munkásságán, amelynek Fischer Judit is tagja, ez világossá válik. Legkifejezőbb műveikben kemény társadalom- és kultúrakritika rejlik (pl. Blesstonia, feszületekből kirakójátékként összeállított szobányi installáció, lásd: Bécsi Szecesszió tavaly nyári kiállítása).

Fischer Judit és Navratil Judit közös kiállításán ezúttal a néző bevonása a művész világába kiteljesedik, bizarr méretű ételeket felvonultató makrobüfé, aktivizáló, majdnem titkos egyszemélyes minidiszkó és egyéb meglepetések várják a megnyitón részt vevőket – a művészet körbeveszi a látogatókat, valósággá válik, ezzel a két művész a megidézett stílust, az ötvenes évek pop artját kreatívan, mai kritikával újraértelmezi, megtapasztalhatóvá teszi

Jaques Ranciére A felszabadult néző című könyvében ezt írja: „A kritikai művészet számos formájának van helye, ha mást értünk alatta. Eredeti értelmében a »kritikai« azt jelenti: aminek az elkülönüléssel, a megkülönböztetéssel van dolga. Kritikai az olyan művészet, amely áthelyezi a választóvonalakat, új választóvonalakat húz a valóság konszenzuális szövetébe, s ezzel összezavarja azokat, amelyek a valóság közmegegyezéses mezejét alkotják.”