Az Óbudai San Marco Szabadegyetem keretében Prof. Dr. Kásler Miklós (Országos onkológiai intézet főigazgatója)  tart előadást "A magyar onkológia helye Európában" címmel.

Dr. Kásler Miklós sebész, onkológus egyetemi tanárral, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával beszélgettünk.

Ön elnyerte a magyar szellemi élet kiválóságainak létrehozott Príma díjat a magyar tudomány kategóriájában, melyet úgy tudom, jótékony célra ajánlott fel. Mi az a jótékony cél, melyet érdemesnek tartott a felajánlásra?
Az ifjú tehetséges magyar onkológusokat szeretném támogatni. A díj kétévente esedékes kamatait a Magyar Onkológusok Társasága kongresszusán nyújtanák át egy 35 év alatti, az onkológiai tudományokban sikereket elért fiatal orvos részére.

Az általunk ismert statisztika szerint a magyar ember hajlamos a struccpolitikára, kevesen vesznek részt a szűrővizsgálatokon. Azért, hogy még hatékonyabb legyen az egészségügyi propaganda, Ön mit javasolna?
Ez társadalmi feladat, de mindenkinek megvan benne a szerepe. Már az iskolákban az egészségórákon a tanulók kapjanak információkat a daganatos betegségek tüneteiről, panaszairól, általában a szűrésről, a szűrésen való részvétel fontosságáról. Rendkívül lényegesnek gondolom, hogy a televíziós csatornák foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, és az újságok is. Mutassanak példát híres emberek, művészek, politikusok, akik részt vesznek a szűrésen is, majd a médián keresztül el lehet juttatni ezt az üzenetet az emberekhez.

A televízióból, újságokból, a megjelenő hírekből az tűnik ki, hogy az egészségügy egyre jobban üzleti alapokra helyeződik, amely ellentétes a sokat idézett mondással, hogy „a betegek jóléte a legfőbb törvény”. Az Ön intézetét mennyire érinti a szemléletváltozás?
Az intézet a klasszikus orvosi szemlélet alapján áll, a hippokratészi eskü szelleméhez tartja magát. Mi gyógyítjuk a beteget, és nem egészségügyi szolgáltatásokat nyújtunk. A legkorszerűbb kezelés mellett foglalkozunk a betegek lelkével, az emberi szervezet egységét, a testet és a lelket együttesen kezeljük.

Az eddigi kutatások szerint egyre több fiatal lesz daganatos beteg. Mi ennek az oka?
A daganatok kialakulásában fizikai, kémiai, biológiai tényezők játszanak szerepet. A táplálkozásnak van rendkívül nagy szerepe. A túlsúlynak, a fizikai aktivitás hiányának, a dohányzásnak, az alkoholfogyasztásnak. Sok tényező együttes hatásáról van szó, ami a technikailag fejlett, iparosodott országokban a környezetkárosodással, az élelmiszerbizonytalansággal és egyéb tényezőkkel együtt járul hozzá a daganatok kialakulásához. Az életmódon kívül az egészség további fontos meghatározója az ország gazdasági fejlettsége, teljesítőképessége és a társadalmon belüli egyenlőtlenség

Hogyan ítéli meg a rákkutatás helyzetét ma Magyarországon?
A magyar rákkutatás mindig is az európai élmezőnyhöz tartozott. Ez jelen pillanatban is így van. Egyik példája, hogy nagy nemzetközi társaságoknak magyar elnökei voltak. Vezető tisztségviselőink vannak az európai onkológiai mozgalmakban. Nagy elismerés volt az is, hogy az Országos Onkológiai Intézet az elsők között szerezte meg az európai akreditációt. Olyan egyesüléseknek a tagja, amelyek az európai vezető rákintézetekből jöttek létre.

Ahhoz, hogy egy nagyon korszerű gyógyszer egy adott beteg esetében hatásos vagy sem, milyen vizsgálatokat kell elvégezni?
Elsősorban a nagyon korszerű molekulárpatológia vizsgálatairól van szó, immunhisztokémiai vizsgálatokról, amelyek a terápiás érzékenységet jelzik. Itt sejtalatti struktúráknak a vizsgálatáról beszélünk, a gének vizsgálatáról, amelyek a rák kialakulásában szerepet játszhatnak. Ezek a vizsgálatok információt adnak arra vonatkozóan, hogy az a sejtalatti struktúrában lévő hiba, ami a rákos daganat kialakulásában szerepet játszik, egy adott gyógyszerrel befolyásolható-e vagy sem.

A terápia összeállításában nagy szerepe lehet a centrumképzésnek. Erre a szakmapolitika megfelelő fejlesztési alapokat hoz létre?
Rendkívül erőteljes az európai törekvés a nagy komprehenzív rákcentrumok hálózatának a kialakítására, ez biztosítaná a daganatos betegek korszerű ellátását, hiszen itt vannak együtt azok a diagnosztikai és terápiás monolitások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a beteget eredményesen lehessen kivizsgálni és gyógykezelni. Egész Európában folyik a centrumképzés. Magyarországon a közeljövőben ismereteim szerint megjelenik az onkológia fejlesztése, ami a centrumképzésnek bizonyos fokú anyagi hátteret biztosít.

2013-ban a megbetegedések száma 26 millió, a halálozások száma 17 millió lehet. A civilizáció okozta környezetkárosodások ebben fontos szerepet játszanak. Milyen módszerekkel lehetne ezen változtatni?
A primer prevenció lenne a leglényegesebb, ami a daganatkeltő tényezők, kiiktatását jelenti az életünkből. A primer prevenció lehetőségei: a dohányzás ellenes küzdelem, a helyes táplálkozás, a fizikai aktivitás, a túlsúly elkerülése, a megfelelő életmód, a stresszhelyzetek elkerülése és annak a több mint kétezer kémiai anyagnak az eliminálása, amelyek szerepet játszhatnak a rák kialakulásában. Védelem az ionizáló sugárzástól. A biológiai tényezők között a humán papiloma vírus, amelyre már van védőoltás, illetve a Hepatitis B, C, vírus, amelyekre csak várható a vakcináció.

Annyi művész volt eredetileg orvos, Illés Endrétől, Németh Lászlón át Csehovig. Mi a véleménye az orvoslás és a művészet kapcsolatáról?
Rendkívül szorosnak érzem. Az orvoslás – a fogalom klasszikus értelmében – nem kizárólag a test gyógykezelése megadott módszerek szerint, hanem az egész ember kezeléséről van szó. Hozzátartozik a lélek, az orvos-beteg kapcsolat, az empátia. Az az orvos, aki kulturált, művelt, nyilvánvalóan sokkal szélesebb alapokon tud a betegével meghitt viszonyba kerülni, mint az, aki nem.

Mindig látszik az arcán a nyugalom és a hivatásába vetett hit. Úgy tudom, hogy a magánélete szinte teljesen megegyezik a hivatásával. Honnan meríti az erőt mindehhez?
Azt hiszem onnan, hogy nyugodt a lelkiismeretem abban az értelemben, hogy mindent megtettem a betegekért, ami rajtam múlott. Úgy gondolom, egy orvosnak figyelni kell Csehovra, aki azt mondta: „Nem azért születtünk a világra, hogy boldogok legyünk, hanem hogy teljesítsük a kötelességünket”. Én még hozzátenném azt, hogy ha az ember teljesíti a kötelességét, akkor egyúttal boldog is.