Milorad Krstić tíz éve készülő hatalmas vizuális tudatfolyamát így jellemzi: „A Das Anatomische Theater (röviden: DAT) megalkotásának egyik legfőbb oka a 20. századi politikai eszmék teljes csődje, melyek emberi véráldozatokkal lettek előre kifizetve.”

Valamint, hogy „a DAT legfőbb nyomvonala a DADA”, mintegy „agresszív és nihilista rekviemként a csődöt mondott társadalomért.” Tanúi lehetünk a tárlaton, „amint a művészet, mint valami bulimiás Leviathan, elnyeli a filozófiát, felzabálta a tudományokat, fölszippantotta az összes kvarkot, behabzsolta Fritz Langot dr. Mabuse-vel, Marinettit a piros versenyautójával, Kurt Schwitterst a MerzBau-val, Malevicset fehér, fekete és vörös négyzeteivel, Paul Klee-t a természetjel-elméletével, a kubizmust, futurizmust, szürrealizmust, konstruktivizmust, és gondolkodás nélkül küldte utánuk a marxi, lenini, sztálini, hitleri eszméket és diktatúrákat” (Kurdy Fehér János). A Műcsarnok három termében eredeti rajzok és festmények, valamint digitális nyomatok, vetítések és egy interaktív CD-ROM, valamint a nagy DAT könyv prezentálja Milorad Krstić 20. századi vizuális anatómiáját, Boros Lili kurátor rendezésében.

A DAT összetett műalkotás. A 20. század sajátosan értelmezett vizuális enciklopédiája. A művész által folyamatosan fejlesztett projekt főszereplője maga a 20. század, ezen belül a művészeti, politikai, tudományos felfedezések és események vagy épp a mindennapok tárgyai, helyzetei. Minden évet egy-egy kép képvisel, amelyek rajzokból, festményekből, fotókból állnak össze. Az első teremben két gigantikus falfestményen (murália) El Lissitzky-t („Vörös ékkel a fehérek ellen”) a baloldaliság, míg a másik falon McCarthy-t („Joe McCarthy anatómiai színháza”) megidézve a jobboldaliság krstić-i ikonjai magasodnak. „A DAT választásaink jobb és bal oldala, a mi két agyféltekénk, amely átnyúlik a kockakőig.” – int a falon lévő idézet. A képek összhatása a 20. század ismert műalkotásaira, könyveire, tipográfiájára „rájátszó”, de egyedi és összetéveszthetetlen. A kiállítás egésze azt a benyomást kelti, hogy képekből összeálló történelmi, tudományos, művészeti térkép darabjait láthatjuk a művész által a „falikárpiton”, mely a század leglényegesebb csúcs- és mélypontjait jeleníti meg. A DAT ebben az értelemben a képregényfolyamhoz hasonlatos, amely a 20. század tudattartalmait vetíti rá a század történelmi „tartófalaira”. Az említett két „politikai szfinx” mellett apró, eredeti rajzok szerepelnek a nyitó teremben. Milorad Krstić jól bánik a különböző médiumokkal. Az átmenetek a szabad kézi rajztól a festményig, fotóig, kordokumentumokig, sőt a számítógépes animációig terjednek. Ezekkel a hordozóeszközökkel is visszautal a 20. századra, amelyet szokás a kép forradalmaként is megnevezni.

A második teremben nyomatok és falra vetített képek bontják ki részleteiben a DAT vizuális szövetét. Megtalálható az összes fontos alak, 20. századi ikon, többek kötött Freud, Marinetti, Lenin, Sztálin és még sokan mások. Krstić szerint „A módszer anatómiai, a boncasztalon pedig maga a 20. század fekszik. A szereplők, események és jelenségek nem viselnek sem jelmezt, sem pedig maszkot, ellenkezőleg: bőrétől megfosztva, a szövetekig és a csontokig hatolva válik a vizsgálódás tárgyává izom-, ideg-, vér- és nyirokrendszer. A DAT üvegvitrinekkel berendezett biológiai szertárra emlékeztet, ahol szigorú rendben elhelyezett formalinos üvegekben a 20. század történelmének testrészei lebegnek”. A DAT olyan felszíni telítettséget képvisel, amely már inkább ornamentikára, mintázatokra hasonlít, mint konkrét jelenetekre. Szájak, testnyílások, végtagok, politikai eszmék és fogyasztási szlogenek más-más kontextusba vonva örvénylenek. Az ember és alkotásai, fegyverek és eszmék a világot átfogó gépezetként működnek: zörögnek, csattognak, és nem utolsó sorban termelnek. Elfojtásokat, hiteket, háborúkat, végső soron magát a történelmet. Milorad Krstić felhívja figyelmünket, hogy a történelem borzalmai sajnos megismétlődhetnek. Arra ösztökél az alkotó, hogy „a pusztítás szellemét többek között szerelemmel, iróniával és tudással győzzük le”. A DAT értelmező világtávcső is, amely abban segít, hogy az események mélyére nézhessünk, és azt láthassuk, ami látni segít, és ne pusztán azt, ami látható.

A harmadik terem négy falára színes, hangos, pörgős animációt láthatunk kivetítve. Aki rákattan a több órás interaktív játékra, az egy úgynevezett mouse-film nézője, sőt szereplője, vagy rendezője lehet. A nyitó képen egy szobát látni, ahol a kandalló előtt hatalmas újság mögött ül valaki a kutyája társaságában. A részletesen megrajzolt tárgyak mindegyike újabb és újabb kalandok felé viszi a nézőt, amint ráklikkel a tárgyakra. Megismerhetjük a dadaizmust, a szürrealista mozgalmakat, bepillantást nyerhetünk az első és második világháborúba, a sztálini és hitleri rémuralomba, de elindulhatunk egy űrutazásra is. Tanúi lehetünk a szexuális szokásokat kutató múlt századi német tudós aprólékos antropológiájának is dr. Magnus Hirschfeld globális panorámában mutatja be, hogy mit jelent a szex más-más égtájainkon.

A látogatók fellapozhatják a vaskos DAT-könyvet. A színes, több mint százoldalas mű egyéni betűtípussal, krstić-i tipográfiával készült. Az angol, magyar és szlovén nyelvű bevezetőben olvashatjuk: „Mindazt, amit a nemzeti és nemzetközi képzőművészeti stílusok termeltek, s mindazt, amit az elmúlt században pusztán ócska kacatnak, fölösleges lomnak, vagy bűzlő sebnek tekintettünk a művészet testén, Krstić az elmúlt tíz éve során kifejlesztett speciális szellemi itatóspapírjával szépen feltörölte, szublimálta és archiválta. A gyújtó eszmék drótjait összeérintette, anyagukat megolvasztotta, majd az így nyert művészeti nyersanyagból létrehozott egy irónia, kontra erőszak-vírust, amivel a dada szellemében, utókezelés gyanánt beoltotta a 20. század történetét.” – állítja szövegében Kurdy Fehér János.

Milorad Krstić Szlovéniában született, gyerekkorát Horvátországban, Isztrián töltötte. 1990 óta Budapesten él és alkot. Roczkov Radmilával ketten vezetik a Roczkov Stúdiót, amely a Roczkov Galériából alakult. Milorad Krstić számos nemzetközi díj kitüntetettje: többek között első animációs filmjéért megkapta a Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját, az 1999-es Annecy Filmfesztiválon pedig a legjobb interaktív Projektért járó MIFA-díjjal jutalmazták interaktív CD-ROM-ját. Munkáiról nagy európai médiumok közöltek elismerő cikkeket. A Die Zeit egyik számát például a DAT figurái illusztrálják. Számos film és színházi előadás díszlettervezője volt, és a mai napig részt vesz színházi produkciókban. Munkái és gondolatai, valamint egyéb részletes háttéranyagok megtalálhatóak a szerző blogján: www.milorad.eu, illetve a www.dasanatomischetheater.com oldalakon.