A Néprajzi Múzeum gyűjteménye 2012-ben összesen 370 tárggyal és több ezer fotóval gyarapodott, amelyből színes ízelítőt nyújt a hagyományosan a Néprajzi Múzeum Napján, március 5-én nyíló kiállítás. A bemutatott új szerzemények időben és földrajzi szempontból is változatos képet mutatnak. A látogatók régi és új, hagyományos és modern, hazai, európai és Európán kívüli tárgyak sokszor kalandos útját követhetik, immár a múzeumba került műtárgy nézőpontjából.

Az új szerzemények változatos forrásokból kerülnek a múzeumi gyűjteménybe. A múzeum saját kiállítása kapcsán tett szert sakktáblás festékes szőnyegre, kapcsolatrendszere segítségével sikerült az arab tavaszhoz kapcsolódó tárgyakat szerezni Egyiptomból, de sokszor előfordul, hogy az ajándékozók érzik úgy, hogy a Néprajzi Múzeumban van a legjobb helye tárgyaiknak. A hmong textilkép igazi csemege, a nagyvisnyói menyecske öltözet mögött egy izgalmas személyiség áll. Szirtes Tibor fotói évtizedeken keresztül számolnak be az esküvői hagyományok változásáról.

A kiállítás kurátora: Szarvas Zsuzsanna

Néhány kiemelt példa a kiállítás változatos anyagából:

©Hmong textilkép (20. század 2. fele) (Fotó: Sarnyai Krisztina)
11 év óta óta - CSEPPEK.hu.Hmong textilkép (20. század 2. fele) (Fotó: Sarnyai Krisztina)

A hmongok (miaók, meók) Délkelet-Ázsia egyik jellegzetes „hegyi népe”. Központi lakóterületeik Kína délnyugati részén fekszenek, az évszázadok során azután innen rajzottak ki dél és kelet felé, időnként több száz kilométer távolságra eljutva. Sajátos, színes viseletük, nyelvük, rokonsági és szokásrendszerük jól megkülönböztetik őket mindenkori környezetüktől. Életmódjuk régóta a hegyvidéki területek irtásos-égetéses művelésén és az ezzel szorosan összefüggő állandó vándorláson alapul. Az irtásokon nemcsak szárazrizst, hanem az utóbbi időkben már kereskedelmi növényeket is termesztenek.
A vietnami háború során – az amerikaiak támogatása miatt – számos hmongnak el kellett hagynia szülőföldjét. Sokan közülük Thaiföldre, Laoszba, illetve később az USA-ba emigráltak és ott telepedtek le. A hímzett textilkép, amely már az új haza lakosai számára készült, sajátos visszaemlékezés a közelmúltbeli, kényszerűen feladott életmódra és hagyományokra. Ez a műfaj és stílus a thaiföldi és a laoszi menekülttáborokban alakult ki. A férfiak megrajzolták a közösségi emlékezet fontos és megőrzésre ítélt jeleneteit, a nők pedig kihímezték ezeket. E faliszőnyegek váltak azután a külvilággal való kommunikáció egyik formájává is. Ennek során a korábban hangsúlyos, erős színek fokozatosan halványultak, alkalmazkodva az új környezetük ízléséhez.

A hmong textilkép tehát technikájában részben követi a hmongokra jellemző textíliák elkészítését, ám tematikájában és ábrázolásmódjában teljesen újszerűvé vált. A naturalisztikusan hímzett jelenetek, életképek egymásba kapcsolódó részletek összefüggő folyamattá rendeződnek össze, bemutatva a hagyományos, azaz a hegyvidéki hmong mindennapok csaknem összes aspektusát, szinte képregényszerűen. Minden egyes hímzett textilkép eltérő részletekkel és elrendezéssel ábrázolja a hmongok életmódját. A hmongok számára a hegyek jelentik az otthont. A textilkép jelenetei egy hosszú és jobbra-balra kanyargó hegyi ösvény köré rendeződnek. Az egyes életképek a hegyvidéki életmód legfontosabb pillanatait rögzítik: a rizstermesztéstől és -feldolgozástól a bambuszvágáson és gyűjtögetésen át az álltatartásig csaknem félszáz jelenet elevenedik meg.

©Molnár József magyartanár hímzett falvédői (1950-1970) (Fotó: Sarnyai Krisztina)
11 év óta óta - CSEPPEK.hu.Molnár József magyartanár hímzett falvédői (1950-1970) (Fotó: Sarnyai Krisztina)

Molnár József (Csenger, 1905 – Budapest, 1986) irodalomtörténész, a Jókai kritikai kiadás több kötetének lektora, a hajdúnánási Hajdú Múzeum alapítója, a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium legendás magyartanára, szabadidejében hímzéssel foglalkozott. A keresztszemes falvédők, díszpárnák, terítők egykor saját lakásukat díszítették, többet ajándékba készített családtagjainak, barátainak. A hímzések az 1950-70-es években készültek, sok közülük a beregi keresztszemes kézimunkák stílusában; némelyik datált, monogramos. Néhány hímzésének mintája a Néprajzi Múzeum híres tárgyairól származik, de keleti, középkori, kopt minták alapján is dolgozott.

©Egyiptomi ingruha (1980) (Fotó: Sarnyai Krisztina)
11 év óta óta - CSEPPEK.hu.Egyiptomi ingruha (1980) (Fotó: Sarnyai Krisztina)

Frédérique Fogel a nanterre-i egyetem etnológus tanára, rokonság és migráció szakértő, az 1980-as években derekán több évet Egyiptomban töltött, ahol az asszuáni gát megépítése következtében átköltöztetett núbiaiak migrációs folyamatát és az új núbiai falvakban az „arab házasság” intézményét kutatta. Ezidőtájt vásárolta Kairóban azt az ingruhát, amelyet egyik volt tanítványán (a gyűjtemény jelenlegi kezelőjén) keresztül a budapesti múzeumnak ajánlott fel ajándékképpen. A díszes lila, hímzett női ruha a turistapiacra szánt termékekre nyújt szemléletespéldát.

©Kisgyermek cifraszűr (1937) (Fotó: Sarnyai Krisztina)
11 év óta óta - CSEPPEK.hu.Kisgyermek cifraszűr (1937) (Fotó: Sarnyai Krisztina)

A cifraszűr 1937 táján készült Rucsinszky Anna tervei alapján. Ábrahám Dezsőné Rucsinszky Anna a magyaros stílusú textiles iparművészet fontos alakja volt a két világháború közötti időszakában, az 1920-as években tanára volt a budapesti Állami Nőipariskolának, iparművészeti rajzot és tervezést oktatott a leendő rajztanárnőknek a Mintarajziskolában. Tervei alapján készült kézimunkákról a Magyar Iparművészet folyóiratban az 1920-as években rendszeresen jelentek meg fényképek és beszámolók. A cifraszűr a Rucsinszky Anna tulajdonában, álló Our Shop nevű Erzsébet téri népművészeti bolt kínálatában szerepelt. Több olyan fotó is fennmaradt, amelyek az ajándékozót kisgyermekként ebben a szűrben ábrázolják.

További információ a Néprajzi Múzeum honlapján: http://neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=130