„Egy merész újító” címmel Aba-Novák Vilmos nagyszabású kiállítása nyílik a Józsefvárosi Galériában. Aba-Novák a legeredetibb és legvitatottabb tehetsége a modern magyar festészetnek. A kiállítás anyagát Kováts Kristóf állította össze, akit Aba-Novák életművének egyik legkiválóbb „kutatójaként” tartanak számon.
A tárlatot megnyitja: Sándor György, Kossuth-díjas humoralista. A több mint 30 alkotást bemutató gyűjteményes kiállítás a művész legsikeresebb illusztrációi mellett híres olaj-, tempera- és rézkarcalkotásokat vonultat fel. A képek közötti eligazodást gazdagon illusztrált katalógus kíséri.

Aba-Novákban nem is egy, hanem négy – egymástól nem teljesen független – személyiség, művészi irány lakozik. A kezdeti években az első, a grafikus Aba-Novák sikereinek lehetett tanúja a korabeli közönség, a művésztársak és a kritika is. A végigharcolt első világháború után hazatérve visszaült a főiskola padjaiba, ahol Olgyai mester mellett növekedett az ún. „rézkarcoló nemzedék”. 
A háború utáni szellemi bénultságban, a megcsonkított országban nem jártak jó idők a művészekre sem. Ezenközben a feltörekvő festőnemzedéknek el kellett magát fogadtatnia, ki kellett harcolnia a helyét a világban. 2001-ben az Árkádia tájain c. nagyszerű MNG-s kiállítás jó példáját adta ennek az irányzatnak és képviselőinek. Ebben az összefüggésben mutatta meg magát a második Aba-Novák. Éppen ezekben az években mesteri tökélyre fejlesztette olajfestészetét, gazdag színvilág, sajátos légkör jellemzi ekkor készült műveit, így a kiállításunkon látható korai festményeit (ilyen az Erdei patak), majd a fejlődést tükrözik az önarcképei, az Álló női hátakt és a Kató nyugágyban, amely a zugligeti évek lenyomata is egyben.
A római ösztöndíj (1929–30) döntő változást hoz Aba-Novák életében. A római barokk emlékek inkább kiábrándítják, ellenben az olasz vidék reneszánsz freskói, mozaikjai elementáris hatást gyakorolnak rá. Az olajképeket fölváltják a temperával festett olasz tájak, később a cirkuszok világa és a család jelennek meg művészetében, és megszületik a harmadik Aba-Novák is, a freskófestő, a nagy falak mestere. Kiállításunkon ezeknek a hatalmas köztéri munkáknak a terveit mutatjuk be.
A negyedikről csak beszélni van módunk, hiszen nem művekben, hanem tanítványokban áll a negyedik Aba-Novák. A harmincas évek elejének szabad iskolájában kezdi a képzést, és 1936-tól a Képzőművészeti Főiskolán folytathatja tanítványainak tucatját pályára bocsátó tevékenységét.
És hogy miben is áll a máig tartó sikere? Mi az oka a minden ellenakción felülemelkedő festészeti erejének? Talán a veleszületett tehetsége, rajztudásának mindent legyőző színvonala és a folyamatos önképzés belső igénye.
Mi, ennek a kiállításnak a rendezői töretlenül bízunk a közönség befogadó készségében, a nyitott szellemű látogatókban és mindenekelőtt Aba-Novák művészetének erejében.
Forrás: Józsefvárosi Galéria és Rendezvényközpont