Mi történik, ha három generáció elektromos autóval indul el Kvangdzsuból Budapestre? Meg lehet menteni egy zombivá változott családtagot? És milyen titkok kerülhetnek elő negyven év után egy család múltjából? Szeptember 25. és október 2. között 24 nagyjátékfilmmel tér vissza a Koreai Filmfesztivál a Corvin Moziba.

2015. december 4-én kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője 2015” cím nyertesét.
A díj nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a nyertes bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért, a borszakmáért tett erőfeszítéseiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.
„Jó bort csak kifogástalan minőségű szőlőből lehet készíteni. A pince kulcsa maga a metszőolló. Küldetésünk a neszmélyi borok világhírnevének visszaszerzése és a kulturált borfogyasztás hirdetése.”
Szöllősi Mihály hat év után ismét a jelöltek közé került. Mezőtúron született, nagyszüleinek középparaszti gazdasága volt, így a mezőgazdasághoz, kertészethez való kötődése megalapozott volt. Növényvédelmi mérnökként kezdett dolgozni, munkája része volt a Sárisápi Termelőszövetkezet szőlészet-borászat ágazatának irányítása is. 37 évesen kezdett el saját bort készíteni pusztán kedvtelésből, majd a sikereken felbuzdulva, 13 év múlva megvásárolta családjával a neszmélyi Gróf Zichy Miklós által épített pincét és elindították a családi vállalkozást. A siker azóta is töretlen: ma már 35 hektáron termelnek kiváló borokat, melyek nemzetközi szinten is eredményesen szerepelnek. Mihály rendkívül büszke családjára: lányára és fiára, akik nagyban hozzájárulnak a borászat sikereihez, 5 unokájára, akik már kisgyerekként is elismerően nyalogatták nagypapájuk borait és nem utolsó sorban feleségére, Ágira, aki mindig kiállt férje döntései mellett, mindenben segítette őt.
A Szöllősi Pincészet legkiemelkedőbb bora az Olaszrizling, mely a borvidék zászlósbora. Emellett mindegyik, a borvidékre jellemző fontosabb fehérbor megtalálható a repertoárban: Irsai Olivér, Királyleányka, Chardonnay, Sauvignon blanc, Cserszegi fűszeres, Szürkebarát, Tramini, Zenit. Szöllősi Mihály nagyon büszke arra, hogy az országban azon boros gazdák között volt, akik először próbálkoztak a Chardonnay és Sauvignon blanc fajták házasításával és 12 hónapos fahordós érlelésével. Törekvéseinek, kitartásának meg is van az eredménye, hiszen számtalan díjat zsebelhetett már be a család: nemzetközi borversenyeken szerzett érmek, több ízben a „Magyar Tudományos Akadémia bora” cím elnyerése, TOP 100 Legjobb Magyar Bor második helyezettje.
„Mindmáig a legbüszkébb az Év Pincészete 2009 díjra vagyok, mert bő egy évtized kitartó munkáját ismerte el akkor vele a szakma. Nagyon fontos mérföldkő volt a pincészetünk életében, bekerültünk a magasan jegyzett hazai borászatok közé.”
Ha az ember felteszi azt a kérdést egy borásznak, hogy melyik a kedvenc saját bora, akkor ne csodálkozzon, ha kissé megvető pillantások közepette kap választ.
„Ez körülbelül olyan nehéz kérdés, hogy egy apa melyik gyermekét szereti a legjobban. Mindegyiket másért szeretem. A Sauvignon blanc-t azért, mert iszonyatosan nehéz jól elkészíteni, és mi mégis rendre kiváló eredményeket érünk el vele. A Magnus Cuvée-t azért, mert itthon talán elsőként házasítottam a Sauvignont és a Chardonnayt. A Rosét azért, mert azt egyszerűen nem lehet nem szeretni. A Melegeshegyet pedig mert az Olaszrizling a szívem csücske...”
A korabeli nemesi címerrel beépített téglák, a 65 méter hosszú boltíves pince, a kupolájában kialakított bormúzeum, a Magyarországi Borrendek és a „Zsigmond Király” Borlovagrend zászlósborainak múzeuma, a régi hordókból készített „kóstolószentély” még inkább historikus hangulatúvá teszik a Szöllősi Pincészetet.
„Szerencsés vagyok, mert a pincémet a Zichy grófok építették téglából még 1830-ban. Ebben a pincében az 1848-as szabadságharc honvédjei is kóstoltak bort, ami nem mindennapi érzés annak, aki bejön ebbe a pincébe. A bormúzeumunkba egy felejthetetlen kóstolóra invitálunk mindenkit, ahol megízlelhetik akár az összes rendelkezésre álló fajtánkat. Ha már kellően összemelegedtünk és jó a hangulat, sorra kerülhetnek akár még a ritka muzeális tételeink is… Ezek után pedig házias ételeket tálalnánk, melyeket saját kemencénkben is elkészíthetünk, vagy bográcsozhatunk. Messze földön híres a gulyáslevesem, a birka-, és a marhalábszár pörköltem.”





















