Megint milliárd ember, megint trilliárd részeg, elszállt manus, megint méterenként más zene, megint undorító wc-k, megint érthetetlen mámor. Annyi a külföldi, hogy mozdulni nem lehet tőlük, már a magyarok is angolul szólnak egymáshoz, biztos ami biztos. A pultosok fogadásokat kötnek, lesz-e magyar vendég a következő fél órában. És én tök jól érzem magam, twitteren bárki olvashatja.

Ha valaki csajozni/pasizni akar, de mondjuk nem elég felszabadult, igyon meg pár pohárral, és garantált lesz a találat. A Blues sátor előtt rendszeresen önfeledten táncoló népség, a Nagyszínpad előtti lenullázó tonnás tömeg, a Party Arénában a talpalatnyi helyen ugráló ötezer ember, a Reggie színpadnál a révedő raszták, a Bungee-jumpingnál az adrenalinharcosok... Mindenki azért van itt, hogy én jól érezzem magam.

Az egészet többször összemászkálom, és nagy hippie-mágus újságíró ősök útján járva tudósítok arról, hol mi történik itt. Most épp a sajtókonténer mellett sikoltott fel a tömeg, és megjött a tüdőtöltő basszus is. Megyek is, megnézem mi ez. Twitteren vozoskoda nick-kel keressetek!