Olvashattuk buszok oldalán, az Interneten, újság hirdetésekben: Magyarországon a szamuráj kard mesterei!
Egy kreatív japán társulat, akik két tradicionális eszközt: a japán dobot és a japán kardművészetet ötvözik előadásaikban. A recept kiváló, de a megvalósítás…

A mai japán kultúra és életstílus eléggé eltér attól a tradicionális képtől, amit mi itt Európában gondolunk róluk. A japán hagyományokban gyökerező precizitás és pontosság több világcéget teremtett meg a második világháború után, ugyanakkor az amerikai kultúra nemzetközivé válása japánt is keményen érintette és érinti a mai napig. A fiatal generáció egyre inkább a „divat” felé, vagyis az amerikai kultúra felé húz, míg az idősebbeknek a régi hagyományok ápolása a fontosabb. A Chanbara előadásán épp ez a kontraszt figyelhető meg. A tradicionális eszközöket olyan fiatalok akarják bemutatni, akik többre tartják a Tini Nindzsa Teknőcöket, mint A hét szamurájt.
Az előadás „története” egy helyi vagány srácról szól, aki egy utcai kard-verekedésbe kerül. A kard és a mester Őt választja, így lesz a legjobb harcos. Egyszerű történet - de nem ez a baja, hanem hogy gyenge az előadás.
Magához a japán kardvíváshoz – Iaido, Kendo - semmi köze, a kardot csupán színpadi kellékként használják. A Kill Bill óta tudjuk, hogy aki a kard hüvelyét – saya - fegyverként használja, ott nem lehet harcról beszélni. Tarantino viszont csodás színvilágával és kitűnő zenei választásával jó filmmé „csiszol” egy hasonlóan egyszerű történetet, de még ő se engedi, hogy a filmben karddal a kezükben tapsoljanak a szereplők!
A másik tradicionális eszközre, a Taiko dobra épülő előadás átlagosnak mondható. Az első részben sajnos lemezbejátszásokkal csúfították az élő számokat, így nem lehetett pontosan tudni, hogy a lemezjátszót halljuk vagy a dobosokat. Ezt valamelyest „javították” a második felvonásban.
Az európai kultúra olyannyira érződik az előadáson, hogy szinte rá lehet húzni egy gyengébb cirkuszi darab forgatókönyvét: Akrobaták, bohócok, akrobaták, bohócok, csak éppen ebből elég sokat látni itthon is és nem feltétlenül kell 10 000 Ft-ot fizetni egy-egy darabért.
Végezetül az előadóknak érdemesebb lenne, ha megnéznének egy-két Kurosawa filmet, és a kevesebbet járnának a McDonald's-ba vacsorázni.