Az Ad Hoc (Et Nunc) című kiállítás közvetlen előzménye egy kiállításdizájn-workshop a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol a résztvevők, valamennyien a MOME Vizuális Kommunikáció Tanszékének hallgatói, Erhardt Miklóssal közösen arra igyekeztek választ találni, hogy milyen módon hozható létre művészi reakció egy adott tematikára és kiállítótérre, illetve a tér által képviselt kontextusra, elsődlegesen háttérdizájn és installációs elemek használatával, egy kollektív folyamat eredményeként.

A workshop során körbejárták a Dorottya Galéria és a Köztes idő kiállítás sorozat történetét, bejárták a teret, felmérték a munkájukhoz rendelkezésre álló anyagokat, majd belekezdtek abba a küzdelembe, amit a közös (és alapvetően céltalan) kreatív munka mindig magával hoz.

A dolog természetéből adódóan a végeredmény előre nehezen leírható. A tervekben egy olyan kiállítás szerepel, amelynek célközönsége a kortárs művészet és az intézménykritika területén nem otthonos, a városi környezettel rövid időre elkötelezett, de az adott korlátok közt valóban kíváncsi járókelő. A galéria történetének és jelen helyzetének megközelítéséhez Csokonai Vitéz Mihály vígeposza merült fel, mint inspirációs vezérfonál. Dorottya, nem találván urat (üzemeltetőt) magának, kis performansszal igyekszik lendületbe hozni a sorsot: egy éjjeliedényből és emlékeiből installációt épít, majd a hajfürtökből, táncrendekből, szerelmes levelekből és mirtusz-koszorúkból rakott máglyát kéngyertyákkal, néhány balha társaságában, meggyújtja, kártyát vet, és erősen fogadkozik…

Kiállító művészek: Erhardt Miklós, Costache Adrián, Csete Mónika, Fátyol Viola, Gink-Miszlivetz Sára, Gyapai Janka, Harkai Doma, Hódi Csilla, Horváth Dániel, Miló Gábor, Perger Zsófia, Peternák Zsigmond, Szurdi András és Ulbert Ádám