A József Attila Kör kritikai sorozatának harmadik estjén a részvevő négy fiatal kritikus – Darabos Enikő, Dunajcsik Mátyás, Horváth Györgyi és Szegő János – az eddig prózaíróként ismert, most azonban rendhagyó esszéistaként bemutatkozó Cserna-Szabó András Mérgezett hajtűk című kötetéről beszélget egymással és a közönséggel, melynek során az is kiderülhet, mi az összefüggés a lecsó és a kánon, a mérgezett hajtűk és az irodalmi csemegék között. A közönség a Trafó vendége egy csésze kávéra és némi édesre-sósra.

Cserna-Szabó Andrást eddig kivételes tehetségű, markáns hangú novellistaként ismerhette a közönség, e könyvében viszont mint esszéíró mutatkozik be. Negyvenkét fejezetben száguld végig a magyar és a világirodalom történetén, Rabelais-től Garacziig, s a rövid szövegekben igyekszik megragadni egy-egy életmű vagy alkotás lényegét, metafizikai középpontját. Olyan szerzőkre és művekre hívja föl a figyelmet, melyek kihullottak a kollektív irodalmi emlékezet hálóján, illetve ismert szerzők életművét világítja meg teljesen új szögből. Mindegyik szöveg olyan feszes és izgalmas, mintha egy igazi novellát olvasnánk; a szöveg kérlelhetetlenül halad előre, a végcél felé, mely nem más, mint elmondani, mit gondol Cserna-Szabó az irodalomról, filozófiáról és a világról. A Mérgezett hajtűkkel olyan olvasható mikro-irodalomtörténet született, mely a megidézett műveket is szóra bírja, az olvasót pedig olvasásra készteti. Ennél többről pedig író nem is álmodhat.