2010. március 10-én, szerdán, 19 órakor Fenyvesi Áron, művészettörténész nyitja meg Surányi Miklós "Ghost Science" című kiállítását a Viltin Galériában.

Surányi Miklós szemléletét a pontosság és a tökéletes kép készítésének igénye hatja át. A művész biztosítja az idő számára, hogy a lencséjén keresztül beosont fényt begyűjtse, majd a néző hosszasan kicsomagolja azt. Hosszú - állványról készült expozíciói - lehetőséget adnak arra, hogy a láthatón keresztül betekintsünk láthatatlan világunkba is. Surányi keresi, és megtalálja a képet, munkái mindig egy zárt tematikájú sorozat keretein belül jönnek létre. Fotói a tárgyiasult világunkat mutatják gyakran közvetlen emberábrázolás nélkül, de mégis az Ember portréját rajzolják meg.

A Ghost Science sorozat koncepciója a fiatal magyar művészeket is gyakran befogadó nemzetközi hírű zsolnai Stanica rezidenciaprogram keretében született. Így a művek egy része is Zsolnán, Szlovákiában és - a kitágított térséghez kapcsolódóan - Prágában és Ausztriában készült. Surányi célként tűzte ki a posztmonarchia területén való működést, kiemelve a kelet-közép-európai hasonlóságot. Egy visegrádi road movie keretében megtalálni, beállítani a képet, ami mindanyiunkban jelen van, de mégsem szánunk neki elég figyelmet.

Egy panellakás „üres” szobájának égve hagyott lámpája, egy hídfő útpálya nélkül, egy rózsaszín ágyszélen üldögélő nő, férfire várva. Egy erdei tisztás emberi beavatkozás által ejtett sebbel. Surányi Miklós feszített melankóliájú képei a szellem lenyomatait, a jelenlétet és a jelen nem létet kutatják. Az olykor mesébe illően borsószemként elszórt nyomokat megtalálja és beilleszti a beállított nagy apparátussal előkészített, 4 x 5 inches nagyformátumú kamerával exponált fotói közé. E kettőségből nyeri azt a kelet-közép-európai érzékenységbe ágyazott időtlenséget, amely a zárt tematikájú sorozatokban gondolkodó művész minden munkájában felfedezhető. Így megragadott ikonjainak kiállítási egysége társadalmi, kulturális eligazítást ad önmagunkról és Európán belüli helyzetünkről.

Portréin sem maga a személy az érdekes, hanem, amit modellje ikonografikusan képvisel. Ezen elvek mentén készült művei nem szűkülnek le a képiségre, hanem azt kibővítve egy társadalmi tipizálást látunk. Kimért pontossággal rögzített Portréi a színpadiasság manipulatív erejével idézik fel történelmi és művészeti előképeinket. A Ghost Science sorozat kvázi tájképei is a kollektív szellemi jelenlétre utalás tudatos választásával készültek.

Kompozíciói kimértek, megfontoltak, fő alapelve a frontalítás és a „Divina proportio” az aranymetszés „isteni aránya”, illetve, a fotografikus látásmódból beemelten, a különböző típusú műfények formára gyakorolt dinamikája. Surányi nem kíván valami esszenciálisan újat készíteni, hanem a megváltozott kontextus segítségével új relevációkat keres. Fényképeinek befogadási útja a művész által adott emblematikus alapnarrációból kiindulva, a néző státuszának és életkorának függvényében számtalan irányba futhat.

Surányi fotói, a műfajban oly gyakran emlegetett, de annál nehezebben megvalósítható időmegragadásról szólnak, az idő valós lényegének felmutatásáról, a kauzalitásról.