A számtalan festészeti tárlat között szinte rendhagyó eseménynek számít, ha kizárólag szobrászati alkotások kerülnek bemutatásra egy kortárs művészeti galériában. Most a Bródy Sándor utcai galériában rendezett új kiállítás két fiatal szobrász alkotásait mutatja be Szolid bázis címmel.

Egyikük Rajcsók Attila (1983) friss tehetség, aki 2008-ban diplomázott a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, célja nem más, mint elhivatott szobrászként dolgozni.

Másikukat, Gálhidy Pétert (1974) a szakma jól ismeri és méltatja. Kettejük közös szereplését az is indokolja, hogy Rajcsók Attila egyik mesterének tekinti Gálhidy Pétert.

Közös kiállításukon közös a forrás, amelyből a két művész kiindul. A természet különböző részleteinek leképezése ellenére azonban egyikük sem naturalista szobrász. Ahogyan a kiállítás címe is sejteti, szobraik szükségszerűen reflektálnak a szobrászat alapvető kérdéseire is, mint az anyag és az egyensúly.

Gálhidy Péter művészetében fontos szerepe van a szobrászati szerkezetnek, annak a rendezőelvnek, amely már a plasztika létrehozása előtt is létezett és a munkafolyamat irányvonalát megadta. A szobor áltat teremtett, körülhatárolt tér és magának a szobornak a dimenziója visszatérő, izgalmas témája. Konstruktív, szerkezetvázakhoz hasonló szobrai és damil installációi mellett megjelenik a természetből ellesett finomabb, lágyabban hullámzó vonalvezetések, amely akár egy kettétört fűszálnál, vagy egy levélnél is megfigyelhető.

Szobrainál, reliefjeinél kétszeresen is átülteti Gálhidy a megtalált formát a plasztika nyelvére, hiszen méretét hatalmassá növeli, a kiválasztott anyag kínálta lehetőségekhez pedig ragaszkodik. Az anyagok összjátéka, párosítása Rajcsók Attila munkáinak is velejárója, valamint, a két szobrász technikája is egymás mellé állítható: precizitás, pontosság a lemezek illesztésében, ahogyan azokat egyenként egymásra hajlítják.

Míg Gálhidy Péternél a szerkezet és a szobrok körüli tér jut fontos szerephez, úgy Rajcsók Attila szobrainak alaptémája az egyensúly és a súlypont kérdése. Igyekszik mindig feszes, tiszta, „egyszerű” szobrokat készíteni. Egy tárgyat a legbiztosabban legkevesebb három ponton lehet megtámasztani, Rajcsók Attila azonban olykor kicselezi a gravitációt és két -, sőt, egy ponton támasztott szobrokat is készít.

Rajcsók Attila és Gálhidy Péter szobrai izgalmas téri - formai helyzeteket teremtenek az egyensúllyal és a térrel való játékkal, de a létrehozott feszültség ellenére stabilan állnak, vagy függenek. Számos munkájuknál a posztamens elhagyása is fontos szerepet játszik, hiszen azok csak merev keretet szabnának bizonyos munkáik köré.

Mindkettőjükről állítható, hogy az anyagok szépsége valóban megmutatkozik számukra, mivel igazán tisztelik őket. Nem akarnak előre kitalált formákat bele erőltetni az anyagba, hanem az anyaggal való együttműködést keresik.

Gálhidy Péter (Budapest, 1974) 1997-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán, mesterei Somogyi József, Bencsik István és Karmó Zoltán voltak. 1999-ben elvégezte ugyanitt a Szobrász Mesterképzőt. 2001-től maga is tanít a szobrász tanszéken. 1997 Corvina Alapítvány díjat, 1999 Hermann Lipót díjat, 2001 és 2003 között Derkovits ösztöndíjat és 2007-ben Samu Géza Díjat kapott. Művei jelentős közgyűjteményben is szerepelnek, pl. Magyar Nemzeti Galéria, Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár). Jelenleg Pécsett, a Széchenyi tér megújítása című projektben vesz részt a Zöld út c. tájépítészeti munkával (Városháza relief).

Rajcsók Attila (Budapest, 1983) 2008-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, ahol mesterei Kő Pál, Karmó Zoltán és Gálhidy Péter voltak. 2005-ben megkapta az Amadeus Alapítvány ösztöndíját és a HM Kaszó Erdőgazdaság Rt. Díját, majd 2008-ban a Corvinus alapítvány díját. Rendszeres résztvevője a nagyatádi szobrásztelepnek és a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpóziumnak. Budapesten a Millenáris Parkban látható Csutka című, krómacélból formázott köztéri munkája.