Daedelus, azaz Alfred Darlington korunk elektronikus zenéjének egyik vitathatatlan, Amon Tobinhoz vagy Matthew Herberthez hasonlítható nagymestere – még ha egyelőre nem is annyira ismert mint az említett urak.

A Los Angeles-i hangmágus gyerekkora óta zenél a lehető legkülönbözőbb hangszereken és zenekarokban. Minden arra mutatott, hogy az ifjú Alfred remek dzsesszmuzsikus lesz, ám egy londoni kiruccanás a kilencvenes évek elején teljesen megváltoztatta életét: rácsodálkozva az ereje teljében lévő rave-színtérre végleg elkötelezte magát a progresszív elektronikus zenék mellett.

Daedelus az évek során jó nevű DJ-vé, de mindenekelőtt igazi hang-alkímistává képezte magát. Zörejekből, szaggatott és bonyolult ritmusképletekből, mások által eldobott zenei törmelékből, élőhangszer-samplingekből építi nagyszabású kompozícióit, amik igazi konceptlemezekké állnak össze. Nem kevésbé változatosak és varázslatosak élő fellépései: 2003 óta használja a Monome dobozt, ezt a páratlanul hajlékony eszközt, ami a lehető legnagyobb művészi szabadságot nyújtja számára. Mindezt igazi dendiként, magasított gallérral, selyemnyakkendővel, bársonyzsakettben: nem mindennapi élmény látni ezt az Oscar Wilde-ra hajazó figurát, aki villámgyors, improvizatív elektronikus tánczenével zúzza le a közönség fejét.