A Budapesti Őszi Fesztivál keretében 2010. október 13-án 18 órakor nyílik a 2B Galéria új kiállítása Idegen testek címmel.

©Idegen testek
14 év óta óta - CSEPPEK.hu.

John Summers
Sz. Colorado, 1974
Summers a londoni Slade művészeti főiskolán diplomázott, posztgraduális szobrászi tanulmányait a The Royal College of Arton folytatta. Számos kiállítása volt Londonban és külföldön, és 2007-ben elnyerte a Mark Tanner szobrászati díjat. Munkáit anyagok és formák, csillogás és sár, valamint egyéb, nehezen körülírható, de a tekintetet rabul ejtő dolgok különös egyvelege alkotja.

John Tiney
sz. Northampton, 1970
John Tiney rajzfilmekből, filmekből és reklámokból kölcsönzött képek eklektikus elegyét használja fel festményeihez és videomunkáihoz. Az így születő narratívák bepillantást nyújtanak a fogyasztói társadalom legmélyebb bugyraiba, és megmutatják, hogy az sokkal inkább érzelmi alapokon nyugszik, mint eddig hittük. Budapesti munkáját David Wilkinsonnal közösen készítette.

Nannette Vinson
sz. Oakland, 1974
Vinson munkái nem csupán játékosak és szemtelenek, de egyben kritikái is a fotográfiai hagyomány voyeurisztikus élvezeteinek. Számos médiumot használ, ezzel orientálva a néző figyelmét, miközben a kulturális emlékezetünket és vizuális környezetünket átható, adottnak tekintett feltételezések szerepét vizsgálja.

Fodor János
sz. Szentendre, 1975
Fodor a mindennapi életéből vett rajzokat, tárgyakat és videoképeket használja fel munkáiban. Ezek az intenzív megfigyelésen alapuló művek új kapcsolatokat és asszociációkat teremtenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a látszólag jelentéktelen dolgokat tágabb összefüggéseikben szemléljük. Az egymástól távol eső asszociációk segítségével Fodor munkái túlmutatnak saját anyagi mivoltukon.

Pacsika Rudolf
sz. Mezőhegyes, 1961
Pacsika Rudolf munkái a műfajok és kontextusok között mozognak, anyaghasználata és gondolatai nomád asszociációkat keltenek. Ha közvetlen kapcsolatot találunk egy hellyel, idővel, személlyel, később lehetséges, hogy ez a kapcsolat megszakad, vagy feloldódik egy újabb asszociációban, és ez így folytatódik a végtelenségig. Művei a tér hermeneutikájában gyökereznek. Vajon milyen viszonyban áll egymással a lokális és az idegen? És vajon milyen rendszerek segítségével határozzuk meg önnön helyzetünket?

Alexa Hoyer
sz. Schwarzenbek, 1976
Alexa Hoyer megmutatja, milyen hatással lehetnek ránk azok a dolgok, amelyeket képtelenek vagyunk igazán megismerni. Munkái - akár fotográfiák, szobrok, akár egyszerű szövegek – a dolgok felületi feszültségét igyekszenek megtörni. Beleavatkozik a dolgok természetes menetébe, és a keletkező űrt rafinált, bizarr és nyugtalanító dolgokkal tölti meg.

Alexander Schikowski
sz. Bamberg, 1973
Az ember azért alkot emlékműveket, hogy eseményekkel jelölje meg az az idő folyamát, a múlt fogalmait képekkel és ezáltal helyszínekkel kapcsolja össze. A gond csak az, hogy az emberi emlékezet igencsak szelektív. Így nem érhet meglepetésként minket, amikor Schikowski emlékezetünkbe idézi mindazt, amit mindenáron szeretnénk elfelejteni.

David Wilkinson
sz. Doncaster, 1963
Mi van akkor, ha az egyetlen valódi leszármazottaink ezen a világon a tárgyak? Mi van akkor, ha az általunk teremtett dolgok végül felfalnak bennünket? Wilkinson munkáiban sok minden felismerhető: a kolbász, az építészet, a vallás, de mi az, ami egységbe foglalja mindezt? Talán nincs is ilyen? John Tineyval közösen készített munkájában a nyíltan megjelenített groteszket látjuk, miközben a józan ész ölbe tett kézzel ül és a markába röhög.

Bullet Shih
sz. New York, 1969
Shih festményei kényszeresek és transzgresszívek, a művészettörténetből és a populáris kultúrából kölcsönvett töredékekből állnak össze. A festéket gyorsan viszi fel, a képek összefolynak, a nézőnek csupán nagyjából lehet fogalma arról, mit is ábrázolnak a képek. Festett hálói kibogozásához talán egyszerűbb szembenézni a megfoghatatlannal és a ténnyel, hogy a festészet mindig is a vita középpontjában állt.