Mondhatnánk, hogy fogyókúrázóknak ideális vacsora, ám Francis Veber darabja a könnyű műfaj ellenére is fajsúlyos táplálék, ha elhisszük, hogy a nevetés hizlal.

Az író és a szereplők jóvoltából ugyanis könnyes kacagásra készüljön minden látogató. Igazi jutalomjáték a művészeknek ez a poént poénra halmozó, remek karakterekkel teli darab, ahol valósággal tobzódhatnak a lehetőségek tengerében, mivel a darab egyformán teret enged a verbális és vizuális humornak. Ugyanakkor mélyen elgondolkodtató az alaphelyzet, amelyben szellemi felsőbbrendűségét azzal támasztja alá egy társaság, hogy rendszeresen egy-egy szánni való, szerencsétlen figurát választ díszvendégül, s kegyetlenül kigúnyolja a soros balfácánt. Ám ettől függetlenül folyamatos nevetésre trenírozza magát minden látogató, mert e második dimenzió ellenére is garantált az egész estés kacagás. Erre garancia a darab rendezője Mikó István, a humor nagyágyúja.