A Petőfi Irodalmi Múzeum Textúra című kiállításán kirándulást tehetünk az irodalmi szövegek és a szövetek (kézimunkák, csipkék, hímzések) szövedékében. Text: szöveg. Túra: kirándulás. Textúra: szövet, szövedék, avagy: szerkezet, térbeli elrendeződés.

A kéz munkája nemcsak a szövés, fonás, hímzés, horgolás, hanem maga az írás is. A szavak hordozója, a papír is egyfajta textúra. A kalligrafikus írás is „kézművesség”. A géppel teremtett nyomtatott betű is lehet artisztikus, akárcsak a gépi szövés, a gépi csipke. A leírt szó szöveggé alakulva gondolatot közvetít, a kézműves tevékenység rekonstruálhatatlan álmok, ábrándozások, gondolatok szövedékében teremt látható tárgyat. E kétféleség, illetve egyféleség összekapcsolásával új értelmezési lehetőséget kínál, illetve új harmóniát teremt a kiállítás.

©TeXtúra
12 év óta óta - CSEPPEK.hu.TeXtúra

Az első teremben látható babákon Zoób Kati divattervező kreatív kísérletező kedvét inspirálják a kortárs magyar írók vallomásai a nőről, a tárgyiasult álom szövetéről, s a tervező így értelmezi újra a nemrég felbukkant százéves hagyaték szöveteit, szőtteseit, ágytakaróit, asztalterítőit, ágyneműit, fehérneműit, csipkéit, hímzéseit.
A második teremben a magyar irodalom klasszikusainak írásai - melyek egyidősek a textíliák korával – vallanak a női kéz által teremtett otthonról: a kelengyéről, az ágyról és asztalról, házasságról, születésről és halálról: az életről.

„Ha föl is feslik, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.” (Tóth Krisztina)

A Petőfi Irodalmi Múzeum divat és irodalom határterületein átlépő kísérletezésének negyedik állomása a most nyíló kiállítás, amely Zoób Kati ötletéből született.