A 100 éve született Darvas Ivánra és Makk Károlyra emlékeznek az idei MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon első közös filmjük, az 1954-ben bemutatott Liliomfi felújítottváltozatának kópia premierjével. A Szigligeti Ede művéből született adaptáció máig a magyar filmtörténet egyik legszínesebb legkönnyedebb vígjátékának számít, amit több mint 6,5 millióan néztek meg a hazai mozikban és bő 70 év után sem vesztett semmit a népszerűségéből.
18 tervező – köztük két külföldi és több vendégművész – olyan ékszereket tervezett, melyeket a jégvirág ihletett.
Kevés dolog van a télben, amit élvezni lehet. Hideg, fagy, latyak – legalábbis felnőtt szemmel. A gyerekek mások, ők élvezik a havat és kíváncsian várják, mit rajzol a fagy az ablakra.
A tervezők sok tekintetben hasonlítanak a gyerekekre. Ők is kíváncsiak, játékosak és szeretnek alkotni. Vízből ugyan nem tudnak jégvirágot készíteni, de van helyette számtalan anyag, amit használhatnak. Ezüst, például, amelyből Liliana Guerreriro portugál ötvösművész készített gyűrűt és nyakéket. Gyűrűjén az ezüstcső szeletekék úgy ragadnak egymáshoz, mint a kristályok a hópihén. Nyakéke kevéssé szabályos: ehhez ezüstsodronyból készült drótokat „kócolt” össze.
Jégvirág helyett jégmadarat készített Tóth Zoltán. A madarat, melynek színes tollait irizáló kagylóhéjból készítette, fekete plexiágakra ültette. Bartl Dóra maradt az ablaknál és az üvegnél. A tervező plexi darabokat tört szét (a plexi, akárcsak a drágakő vagy a jég, szilánkosan törik) és foglalt ezüst keretbe, plasztikusan ábrázva az ablaküvegre fagyott jeget.
©Bartl Dóra: Jégvirág
Bartl Dóra: Jégvirág
A jégvirág bonyolult fizikai folyamat eredménye, nehezen alakul ki olyan tiszta, sima felületen, mint az ablak. Kivéve az Ezüstgalériát, ahol már most sok jégvirág van az ablakban.