2018. február 24. - szombat

Szabó Attila: Nagyon nagy a csönd

Kinyomtatom...
Helyszín: 
Viltin Galéria
Időpont: 
2012. szeptember 5 - 2012. október 13

Az elmúlt években a magyar festők is felfigyeltek egy adott földrajzi helyhez kötött, különböző műfajokban alkotó művészek kötetlen csoportjára, akik „Kolozsvári iskola” néven több jelentős kurátori kiállítást éltek meg.

A csoporthoz tartozó néhány festő jól reflektált a 2000-es évek közepének korszellemére, és egy egyedi hangulatú festészet alapjait tette le. Szabó Attila 2010-es diplomamunkáinál is már megmutatkozott az érzékenység és őszinte reakcióképesség a térségben uralkodó festészeti irányra. Figuráit aktív pillanatban rögzíti a festői eszközökkel lezárt, meghatározott térben. A festményeken egy vagy két beállított alak jelenik meg. Az Edward Hoppert, vagy Jeff Wallt idéző beállítások hangulata különbözik a XX. század második felének művészeti érdeklődésétől. Az üres utcákban, kihalt épületekben egyedül vagy egymással kompozíciós egységet alkotó „szereplők” állnak, fekszenek, egyszóval látensen cselekszenek. Figurái úton vannak, hiszen környezetük a múltat idézi, de ők maguk napjaink gyermekeként, lezseren, telefonálnak kapucniban, vagy egyéb módon rejtőzködnek. A rejtőzködés és az időtlenbe menekülés az aktív, narratív „csönd” és az abban rejlő „beszédes mozdulat” keresése foglalkoztatja Szabó Attilát. Viszont ez a mozdulat nem a festői mozgásról, esetleg manierista/barokkos fizikai aktivitásról szól, hanem a mentális jelenlétről, azonosságról az egyénre szabott helyszín és az ember kapcsolatáról. Modelljei egy új kor szülöttei, amelyben a valóság relativizálódott és egyfajta egyénre szabható valóságkép lehetősége rajzolódik ki. Szabó szkeptikus, festői viszonyát ehhez az állapothoz egyfelől a figurák cselekvéseinek kétes kimenetelében fogalmazza meg, másrészről ezt a szándékot erősítendő, az arcokat többnyire takarásba helyezi vagy a figurákat háttal, elfedve valódi énjüket, személyazonosságukat. Az alakok maszkkal is védekeznek, de hogy mi ellen az kimondatlan marad. „Sok munkámat folytathatónak érzem, de a szándék nem a befejezetlenségre való törekvés, hanem annak az állapotnak a megtalálása, mikortól minden további jel csupán a látható valóság leképzését szolgálná”- mondja a művész.

Szabó Attila: ErkélyjelenetSzabó Attila: Erkélyjelenet

Szabó Attila 2010-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szakán. Képein finom érzékeny ecsetvonásokkal megragadja az „időtlen pillanatot“. Kiindulásukhoz használ fotókat is, de közel sem a fénykép pontos másolása, hanem inkább a festői gesztus kifejezőerejének megmutatása a cél. A gesztus morfológiája kiterjed a kisméretű, keskeny érzékeny rezzenésétől a széles, pontosan odavetett formakövetésig, amit Szabó inkább az emberi jellem rejtett, nehezen megfogható oldalának bemutatására használ.

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

2018. február 16. és március 18. között tekinthető meg.

Kohán György: Vásárhelyi utca

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum közös kiállítása a Várkert Bazár, Testőrpalotában.

Berény Róbert: Weiner Leó arcképe, 1911

A végre közgyűjteménybe került remekművek minden látogató számára megtekinthetőek a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán.