Mondják, a Nyírség és a Szatmári síkság tájékán az Ecsedi-láp mélységes mély mocsarában tanyázott egy förtelmes sárkány. Akkoriban élt egy Bátor Opos nevű vitéz, aki elhatározta, ő biz megöli azt a jószágot. Súlyos buzogányával leszállt a mélybe, s agyonverte a pokolfajzatot, majd bizonyságul kitörte annak három fogát.

A király megjutalmazta a vitézt, akitől a Báthoriak magukat származtatják, a három sárkányfog képmása meg bekerült a családi címerbe. Azt is mondják, hogy ez jóval korábban történt, s igazából egy Vid nevű vitéz volt a sárkányölő. Mások meg úgy tudják, nem is az Ecsedi-lápban lakozott a sárkány, hanem a Kraszna-folyó mentén. Volt egy nagy barlang, ahonnan egy embert-állatot pusztító hétfejű veszedelem tartotta rettegésben a vidéket. Sok vitéz próbálta megölni, levágták már hat fejét, a farkát, de csak nem sikerült elpusztítani, míg egy Bátor nevezetű legény, egy tündér kegyeit keresve cselhez folyamodva legyőzte. És még azt is mondják, hogy a templomépítő Báthori István is megölt egy sárkányt. Igaz, ő véletlenül. Báthori puszta kézzel megölte a városra támadó bikát, s áthajította a templom tornyán. Repült a nehéz vad és egy éppen arra repülő sárkányt telibe talált.
A nyírbátori református templom déli falán, Báthori István erdélyi vajda 1488-as címerkövén ott a Sárkányrend jelvénye, a farkával saját nyaka köré tekeredő sárkánykígyó.
Évszázadok múltán, immár 3x7 esztendeje, egy sajátos fesztivál végén, a nyírbátori minorita templom körül, újra és újra megidéződik és legyőzetik egy sárkány.
A fesztivál ötlete és neve Köllő Miklóstól származik, aki 1993-ban felkérte Szász Zsoltot, vegyen részt a fesztiválszervezésében. Az operatív munkát a több környékbeli rendezvényt jegyző (mai nevén) Szárnyas Sárkány Kulturális Vállalkozás végzi. A huszadik fesztiválon Rumi László vette át a művészeti vezetést.

©

A sárkányfeszt egyedülállóságát a fesztiválok sorában az impulzusok, különféleségek találkozása jelenti. Egyszerre tud családias, lokális, regionális és globális, hazai és nemzetközi lenni; szakrális-rituális témákat, mitikus történelmi hagyományokat megidéző és modern szellemiségű; természetközeli és az épített kulturális örökségbe illeszkedő. Teret ad a magaskultúra, a rétegzene, a művészet, a hagyomány, a mára „klasszikussá” vált populáris kultúra művelőinek – egyszerre nyerve el mind az igényes kritika, mind az utca embere tetszését. A záró produkcióban egy ünnepi keretbe foglalt, szimbolikus történetmesélés nagyléptékű térjátékának helyszíne, ahol a néző maga is szereplővé válik.
Gönczy Mónika

A fesztivál programjáról bővebben, részletesen itt lehet olvasni: 
www.szarnyas-sarkany.hu/2013/Rendezveny/Program/2