Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.

Borsos Róbert egyéni kiállítása, sörös dobozai és videói. Röviden így lehetne összefoglalni a Molnár Ani Galéria új kiállítását - Élni így is lehet - Borsos tömör, de annál többet ígérő hangvételében. A hangsúly ugyanis éppen a nézőpontot, mint olyat állítja fókuszba: mi a norma, mihez viszonyítva ítélünk meg bármit, ami – többnyire láthatatlan módon – része mindennapi életünknek.
Borsos a mindenkori hétköznapi élet láthatatlan szervezőerejét, kereteit merevíti ki a nézők számára. A művész úgy vet fel társadalomkritikai kérdéseket, hogy maga sem válaszolja meg azokat – és ettől válik igazán őszintévé, hiszen Borsos kérdésfelvetése nem az állásfoglalás, az ítélkezés kényelméből indul ki. Felmutatva prekoncepcióinkat, azok abszurditását, kényelmetlen helyzetbe hoz a művész, mert nem tudunk kitérni előlük. Sztereotípiáink merevek, de felismerésükkel már a határaikat feszegetjük.