2009. június 18-tól október 25-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában a Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) című kiállítás. Az időszaki tárlat Borsos Józsefet, a Lányok bál után festőjét mutatja be, aki festőként és fényképészként is jelentős életművet hozott létre.

A tárlaton látható néhány fontos osztrák és magyar kortársának egy-egy jellemző munkája is, így lehetőség nyílik az összehasonlításra. A mintegy 380 kiállított művet a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye mellett magyar köz- és magángyűjteményekből, valamint osztrák, horvát, szlovák és olasz gyűjteményekből válogattuk.

Borsos József a 19. század egyik legtehetségesebb magyar alkotója, de egyben az egyik legrejtélyesebb is. Egyes művei – például a Lányok bál után vagy a Nemzetőr – 19. századi művészetünk legnépszerűbb darabjai közé tartoznak, azonban Borsos József, a művészszemélyiség mégsem igazán ismert a nagyközönség előtt. Pályafutása regénybe illő – sikeres festőből előbb keresett fényképész, majd végül vendéglős lett –, de életének részleteiről, döntéseinek hátteréről nagyon kevés adat áll rendelkezésre, és művei közül is igen sok elveszett.

Borsos az 1840-es évektől Bécsben dolgozott, és komoly sikereket ért el mind portré-, mind életképfestőként. Mecénásai között találkozunk például Esterházy Pál herceggel, a kor egyik leggazdagabb mágnásával, az Andrássy és Keglevich családdal, de maga a császár is vásárolt tőle egy csendéletet gyűjteménye számára. Festésmódja látványos, pompás, gyakran a 18. századi rokokót idézi; képein a ruhák, bútorok anyagai ragyognak, szinte tapinthatók. Kompozíciói változatosak, nagy műgonddal dolgozott ki minden részletet. Borsos remekművei mellett bemutatunk néhány jellemző példát a kortárs osztrák és magyar festők munkáiból is, ezáltal lehetőség nyílik az összevetésre, és láthatóvá válik, hogy milyen szoros kapcsolat fűzte Borsost a kor fontos mestereihez.

Bécsből hazatérve Borsos új vállalkozásba fogott: az akkor még újdonságnak számító fényképezés területén próbálta ki magát, hasonlóan több pályatársához, például Barabás Miklóshoz. Keresett fényképészként Borsos majdnem 44.000 felvételt készített; a ma ismert 3000-ből választottuk ki a tárlatunkon bemutatott 200 képet. A meglehetősen drágán dolgozó Borsos műtermét főként az arisztokrácia látogatta, de megfordultak nála a kor más kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek – köztük Liszt Ferenc – és a legdivatosabb hölgyek is. Fényképészi működésének fénykora a kiegyezés körüli időre tehető, ezért szerepel hangsúlyosan kiállításunkon az 1867-es országgyűlési album, melyben 360 képviselő arcképe látható. A Nemzeti Színház személyzete pedig a leköszönő intendáns számára készíttetett pompás kivitelű albumot, amelyben a teljes személyzet felvonul, köztük Erkel Ferenc hűséges kutyájával. Mindezt a Borsos korában használt fényképészeti eszközök bemutatója teszi még szemléletesebbé.