Könnyed komédia és szenvedélyes színházi tanulmány - premier február 19-én.

Eltörik egy legyező. Hogy miként lesz ebből a nem túl érdekes eseményből a szemekbe nevetéssel könnyet csaló, nagy érzelmekkel fűtött, dupla csavarral megbolondított komédia? Carlo Goldoni írónak és Kiss Csaba átíró-rendezőnek köszönhetően nagyon is könnyen. Bár ezt a „könnyűséget” a színészek lehet, hogy cáfolnák.

Carlo Goldoninak (1707–1794) sokat köszönhet az olasz és az európai színpad – a komédia műfajának megújítását és száznál is több kacagtató, mégis lelkünkbe férkőző darabot. Ma is a legtöbbet játszott szerzők közé tartozik. Mégis túlzásnak tűnik, hogy egy rendező önként visszatérjen ugyanahhoz a művéhez. Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház direktora mégis ezt tette: az 1996-os győri premier után újra színpadra állítja A legyezőt.

Az átirat és a rendezés egészen egyedi volt, és az ma is. A tíz szereplőt öt színész alakítja, és időnként a játszó színész szerepében is megszólaltak, egyszerre utaztatva a közönséget Goldoni Itáliájába és a színpadi próbák, a színház titokzatos-zárt világába. Lehet még csavarni ezen a csavaros játékon?
„Szerettünk volna olyan darabot bemutatni közönségünknek, ami vidám, de mély tartalma van. Ez ilyen. Szerelem, féltékenység, intrika, gonoszság, és megannyi érzelem mozgatja a történetet. Olyan, mint egy hógömb, csak ebben nevetés és könny hull alá, amikor felrázzuk” – fogalmazott Kiss Csaba. Hozzátéve: úgy érezte, az elmúlt években olyan jelentős mértékben megváltozott a képe a színészetről, a színjátszásról, hogy érdemes újra elővenni az akkori átiratot.

Amit a rendező másképp lát, az érdekes lehet minden színházlátogató számára.
Míg közel húsz évvel ezelőtt a csapatmunka volt számára nagyon fontos, mostanra az emberábrázolás mélysége vált elsődlegessé. Mint mondta, sokat mélyült benne a színházzal szembeni elvárás, nagyobb és mélyebb élményeket vár. Mivel Goldoni abban Csehov elődjének tekinthető, hogy a legbelsőbe hatoló emberi szenvedésekkel szórakoztat, az ő darabjának előadása során igazán mélyen meg lehet fogalmazni magát az embert. És mivel itt egy kiváló komédiáról van szó, minél tragikusabbra fordul a történet, annál mulatságosabb a játék, annál őszintébben szórakozhat a közönség. A közönség, aki itt bekukkanthat a színjátszás feltételezett titkaiba is. „Feltételezett”, hiszen ami egy színészen belül lejátszódik, az sokkal nagyobb misztérium a megmutathatónál. Ugyanakkor sok felmutatott emberi gyarlóság, versengés és hiúság nagyon is mindennapi velejárója ennek a világnak.
Az olasz kisváros terét megidéző díszletek között (tervező Debreczeni Borbála) minden színész két szerepet játszik. Egy úrit és egy pórt. Egy líraibb, finomabb, jobb vagy éppen csak világtól elrugaszkodottabb figurát és egy vérbő vagy csalafinta, esetleg intrikus vagy önző alakot. Levetve vagy felöltve a szerző korát idéző jelmezek egyes darabjait.

„Szerepükből kiesve” a játszó színészt is megmutatják – teszi hozzá Kiss Csaba. – A színészeket, akik időnként nemcsak egymással egyezkednek és vitatkoznak, de a közönséghez is szólnak. Felróva például, hogy jó lenne, ha kevésbé egysíkúan látnák a figurákat, hiszen ki tudja, milyen utat járt be az asszony, amíg nagyszájú árus lett belőle! De mit is csinál a közönség a színházban? Ül, nevet, sír, tapsol – miért? Mit érez, amikor megszólítja egy színházi szituáció? Csupa fontos kérdés. Ez egy szenvedélyes színházi tanulmány a színjátszás mibenlétéről, és arról, mi minden kerekedhet ki abból, ha eltörik egy legyező.

A legyező, ez a divatjamúlt tárgy, aminek tönkretételében mindenki mást lát – jelet, lehetőséget, hibát. Festett képét is mindenki másnak látja: van, aki bikaviadalnak, más babgulyásnak, temetőnek vagy budoárnak – amit a lírai énje diktál. Mert mindenkinek van egy álma. Nem a messzi, elérhetetlen, hanem a lelkében hordozott álom, ami miatt képesek vagyunk újra és újra úgy ébredni: milyen szép ez az élet!

A legyező premierjét Lovas Rozi, Nádasy Erika, Varga Zoltán, Rusznák András és Fandl Ferenc játékával február 19-én, csütörtökön tartják a játék/színben.