A 2022-es Vérapó az év egyik legeredetibb meglepetése volt, mert mesterien ötvözte a Die Hard-filmek és a Reszkessetek, betörők! hangulatát a brutális, fekete humorral átitatott viking mitológiával. A norvég kultrendező, Tommy Wirkola (Náci zombik 1-2., Boszorkányvadászok) a minap a DiscussingFilmnek adott interjújában elárulta a második részről, hogy nem egyszerűen az első film receptjét akarta újrahasznosítani, hanem lényegesen kitágította a történet világát és még magasabbra emelte a téteket.

Ágnes Lőrincz és Katharina Roters festőnők látásmódja közti átjárhatóság a kiállítás címében foglalt Tükör gondolatában rejlik. Egyikük a látszatvilágnak tart tükröt, modelleken keresztül a divat felszínességét is idézve. Másikuk saját magát modellként használva egy absztrahált test fogalmában merül el a tükör fizikális használata által.
Ágnes Lőrincz 1959-ben született Székelykeresztúron, 1985-óta Németországban 2008- óta Berlinben él, mint elismert képzőművész.
Festészete laza és nagyvonalú, amely olykor merész, pop-artos felhangokat ölt. Témaként érdekli a divat felszínessége és az emberi érzelmek ezzel szembeni kontrasztossága. Természetesen a festészeti technika is fontos szerepet játszik számára, ami sokszor progresszív és kísérletező hangulatú: a textil anyagok kollázs-szerű használata ellentétben áll a festett felületek precíz hatásával.

Katharina Roters 1969 Kölnben született, de részben Magyarországon alkot, Pécsett a mesterképzőt végzi Keserű Ilona vezetésével. Munkáiban a test észlelése, határai, tér- és időbeli konstrukciója foglalkoztatja. Földre terített, nagyméretű vásznaira ülve saját testrészeit festi meg tükör segítségével, pixel-szerűen alkalmazott gazdag színpalettával. Ennek a "képbelépős" módszernek a segítségével feloldódik a szem által érzékelt hagyományos perspektíva.
























