Steven Spielberg talán az a filmrendező, aki Hitchcock mellett száz évvel aktív munkássága után is viszonyítási pont lesz a filmgyártásban. Szokták mondani, hogy az AC/DC vagy a Motorhead zenekarok igazából egyetlen egy számot játszanak már évtizedek óta; Spielberg új filmje kapcsán is ez jutott eszembe: ő már 50 éve ugyanazt a filmet készíti. Persze ebben van egy kis költői túlzás, de kérem a Kedves Olvasót, nézze ezt el nekem.

Első szurkolói élményem a kérgesteknősök fajához kötődik. Gyerekkorom egyik kedvenc televíziós természetfilmje volt az, amelyik a teknősök tojáslerakását mutatta be, majd ahogyan az irdatlan óceán irányába kotornak a mini páncélosok, miközben a rájuk leselkedő veszélyekről a narrátor folyamatosan tájékoztat. Amikor pedig a sikeres vízbe érkezésüket látva a megkönnyebbüléstől boldogan sóhajtottam fel, akkor közölte velem a hang a tévéből, a tengert elérve kell csak igazán megküzdeniük a kicsiknek az életben maradásért. Puff neki!






















