Akkor már túl voltunk egy kanárin, amikor fiam bejelentette, hogy ő mókust kér a születésnapjára – sőt, nem is kér, hanem összegyűlt pénzéből vesz. Édesapja rövid hezitálás után arra a következtetésre jutott, hogy tényleg jó ötlet. Én? Na, nem - állat nem való egy lakótelepi lakásba, mondtam, mondom és …., de jövő időről ne beszéljünk.
Mókus: vörös, ugrál és valószínűleg szórja ki a ketrecből a magokat és a forgácsot – emlékezvén Robira – a hullámos papagájra – ilyenek jutottak eszembe. Férjem „megkért, hogy törődjek bele”. És én beletörődtem. Aztán kiderült, hogy nem vörös, hanem csíkos, de a többi stimmel.