A Zsámbéki Nyári Színház ősbemutatója június 30-án, 20 órakor a Műemlék Rakétabázison.

Akárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elfogy a talpa alól a föld. De mi van akkor, ha olyasvalakivel történik ez meg, akit nem lehet megijeszteni azzal, hogy el kell számolnia a hitványságával? Ugyan minek és vajh' kinek kellene elszámolnia annak, aki nem áll be a tömegek számolatlan sorába? A NemAkárki története egy Lázadó históriája; a született, az önjelölt megváltók története. Konkrét helytől és időtől függetlenül mutatja be a Tömeg és a Lázadó viszonyát, aki új szabadságot akar építeni a múlt felperzselt hiedelmei és elszenesedett morálja helyére.

„Szerzőként az ihletem első forrása a romba dőlt templom volt, mely nemcsak hogy látszik az otthonomként szolgáló Páty határából, de ezerszer aktuálisabb, mint valaha. Míg más romossá lett templomokat megszállt már régen a tömegek hisztériája, képzelgései és pénze, a zsámbéki templomrom épp olyan e percben is, mint amelyet még nem találtak meg azok az Akárkik, akik restaurálnák bálványaikat a lelkük helyett.

Mi van, ha a templomot nem holmi semmi kis véletlen - földrengés, villámcsapás - döntötte le, hanem az a tűz, amely kételyt gyújtott a hívek szívében? Gázolaj pedig ehhez a tűzhöz akad bőven. A tömegek lassú esze, a főhős lázadása és a lelkéért alkudozó fény és árnnyal görgeti előre a történetet. S ahogy fogy a levegő NemAkárki körül, úgy múlnak el körülötte mindazok az értékek, amelyekért úgy érezte, megéri élnie - míg már csak a halált kívánja. Megérdemli vajon?

Zöldmezős beruházás tehát NemAkárki története, mely akár már holnap felütheti fejét a Zsámbéki-medence nyugati partján. Én pedig a medence partjáról élvezem italozgatva a műsort, hátha most más jön ki ebből a lázadásból, mint ami már bő kétszáz éve mindig ki szokott jönni. Ki kíváncsi még rá?” (Nagyházi Márton)

Nagyházi Márton az Előretolt Helyőrség Íróakadémia ösztöndíjasa, civil foglalkozása szerint vegyészmérnök.

„Nagyházi Márton 25 éves és nagyon érdekes, izgalmas gondolatmenete van: a darabja tulajdonképpen egy fordított moralitásjáték.” (Galgóczy Judit rendező)

Minden moralitásjáték alapja, az elkerülhetetlen halállal való szembenézés pillanata- a játékban vagy egy nap, vagy három a szokványos idő, amit a halálra váró felhasználhat arra, hogy átgondolja a földi cselekedeteit, beismerje a hibáit, bűneit és felkönnyülve, önmagát megváltva megtisztultan adhassa át a lelkét az örökkévalóságnak. A feltétel a halál bizonyosságának elfogadása. A számvetés lehetőségét nyitja meg előttünk a játék. Megvizsgálhatjuk kik voltunk, mit tettünk és békében adhatjuk-e át önmagunkat az utolsó pillanatnak. A halál és elmúlás és az attól való félelem, az önvizsgálat a hit tükrében, rendre bukásra ítélte úgy az akárkiket, mint a megdicsőülésre alkalmatlan külvilágot. A moralitásjáték lehetőséget nyújt arra, hogy morált keressünk a világban, nem csak a magunk, hanem a körülöttünk lévők számára is. Legyen ez akár Új Morál. Nagyházi Márton fiatal kora ellenére, vagy talán pont azért, eltérően a szokványos Akárki ábrázolástól, egy hőst egy Útkereső Lázadót állít a játék középpontjába, egy NemAkárkit.

NemAkárki egyéniség. Az Akárkiknek felajánlja a létezés szabadságának lehetőségét. Az Akárkik a felkínált helyzetben félreértik NemAkárki szándékát. NemAkárki lázadása groteszkké válik, értelmetlennek tűnik. A lelkéért alkudozók –Szeles, Fényes is- csak a feloldás békességét kínálhatják neki. Memento Mori!

A program megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Művészeti Akadémia támogatta

Alkotók

Kikiáltók, demagógok: Kovács Domó, Franyó Bálint, Hollós Ádám, Kisdi Bendegúz, Horváth Gergő

Vándor: Maday Gábor

Fényes/ Ápoló: Soltész Bözse

Szeles: Lakatos István

Orvos: Hollós Ádám

Építőmérnök: Franyó Bálint

Ápolók: Rózsa-Molnár Friderika, Juhász Niki, Tomori Martina

Akárkik: menekültek, döntéshozók, sírásók, építők – a Kertész 30 Művészeti Gimnázium hallgatói

Műszaki vezető: Vadász István, Koreográfus: M.Kecskés András

Hang–Videó: Csáki Rita, Asszisztens–súgó: Kovács Erika

Látvány, zene, rendezés: Galgóczy Judit