Felolvassák a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai.

„A Petőfi Irodalmi Múzeum ezer szállal kötődött és kötődik Esterházy Péterhez mind a Digitális Irodalmi Akadémia, mind a korábbi programok, mind a munkatársak személyes kapcsolatai révén, ezért még egy karantén előtti időszámításban elkezdtünk gondolkozni azon, mivel emlékezhetnénk meg a közben már mindannyiunkat bezártságban érő 70. születésnapról.

Végül úgy döntöttünk, hogy választunk egy művet és közösen felolvassuk, az elejétől a végéig. Ugyan nem vagyunk profi színészek, de a szív segédigéit nem felejtve reméljük, élvezhető lett a végeredmény, amit szeretnénk célzottan a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége számára is elérhetővé tenni. Olyan könyvet választottunk, ami nem érhető el hangoskönyvben: az Utazás a tizenhatos mélyére című, 2006-ban a Magvető kiadónál megjelent kötetet.

Igyekeztünk a PIM minden tárából és osztályáról elsősorban olyanokat felkérni, akik ismerték, találkoztak, dolgoztak vele a korábbi években. Felkérésünkre 39 múzeumi kolléga, kézirat- és művészeti táros, múzeumpedagógus, irodalom-és művészettörténész vállalkozott, hogy egy-egy hosszabb-rövidebb részt felolvasva részt vesz ebben a rendhagyó emlékhagyásban.

A hangoskönyvet Esterházy Péter születésnapján, április 14-én tesszük közzé a PIM Facebook oldalán, illetve Spotify és YouTube csatornánkon.”

“A meccs végén együtt jövünk a játékosokkal. Utcai cipővel nem lépünk a pályára – de most lépek. Együtt vagyunk, nézők, játékosok; nézem a sugárzó arcokat, a sugárzó arcokat egy győztes meccs után. Egy győztes meccs az a boldogság maga! De emlékszem! Semmi máshoz nem hasonlítható harmónia – oly közel még a munka, a nehéz, fizikai munka, a teher, az izzadságcsöppek még az arcon, lihegünk, kimerültek vagyunk, fáj mindenünk: de megcsináltuk! Azt hiszem, ez a „mi” is szerepet játszik a boldogság rétegzettségében. Amikor így jövünk le a pályáról, nem kétséges, mivégre élünk. Hogy mivégre teremtette az Úr a világot. Vagy egyszerűen, hogy mi a jó ebben az egészben.”